isten szappanoperája..

 

Álljon
itt néhány újabb történet, ami nagyon érdekes befejezéssel
szolgált.

Egy
baráti házaspár, Nina és Viktor ki szerette volna próbálni az
utazás élményét.

Először
a férj vágott bele.

Körülbelül
6-7 életét néztünk meg, de minek?!

Jelenlegi
életükről röviden: gyermekük nincs, jó anyagi körülmények
között élnek, de állandó párharcban egymással. Se vele, se
nélküle jellemzi őket. Ismerős ez a helyzet?

Élete
java részében magányosan, társ nélkül élt. A magány,
egyedüllét állandósult még akkor is, amikor volt családja.
Keresett-kergetett egy álmot, életeken keresztül, de a gyakorlati
megvalósításhoz nem akart nekilátni, mert “majd csak lesz
valahogy Mucikám”.

Baromság,
ez az egész egy nagy baromság – mondta a végén. Sokkal egyszerűbb
másokat, vagy a körülményeket hibáztatni, mint
felelősségteljesen cselekedni.

Na
igen!

Sokkal
könnyebb a sorsot kárhoztatni, mint a saját tehetetlenségünket
beismerni!!

Talán,
ha időnként vennénk a fáradtságot, és a TV helyett sétálnánk,
beszélgetnénk, elindíthatnánk egy folyamatot, ami közelebb hozna
egymáshoz, s a való élethez ahelyett, hogy egy olyan
életről-társról álmodozunk, amilyen álmainkban szerepel.

Tévéből,
könyvekből, tanfolyamokból csak elméleti tudást szerezhetünk,
de úszni csak vízben lehet!!

Fájdalmas
látni, tapasztalni, hogy felgyorsult világunkban milyen sok
párkapcsolati problémával küszködő ember van.

Nem
tanultuk meg, vagy elfelejtettük az egymással szembeni toleranciát,
türelmet, megértést. Az emberek nagy része más akar lenni, mint
ami!

A
hölgytársak nagy része a ma divatos szingli életmódot
“választja”. Arról “papolnak” ők a belső
értéket keresik leendő társukban, de sajnos a tapasztalat mégis
inkább az anyagiak felé mutat!

Így
kérem nem lehet igazi társat választani!!!

De
szerencsére, még vannak, akik tudnak változni!

Egy
kedves barátnőm elpanaszolta: barátjával régóta együtt vannak.
Jó a szex, meg minden, de…

Szóval
ez a kis szó késztette arra, hogy utazni akarjon.

A
következőket tudtuk meg:

Bea
tökéletes leírást adott egy ókori településről. Szabályosan
röhögve ismerte fel mostani barátját, az akkori társában.

Peti
az ókori Rómában “tengette” napjait. Eszem-iszom,
dínom-dánom, politikai intrikák. Így teltek napjai.

Bea
a kitartott kurtizán szerepét töltötte be mellette.

Az
anyagi biztonság volt, ami mellette tartotta. Mivel árulást
követett el ellene, kegyetlenül megverte, majd elvágta a torkát.

(Talán
ez lehet a lány fulladásos-pánikrohamainak oka?)

Az
igazság házában megtudta, több közös életük is volt már, s
nagy zöme hasonló identitású volt. Mivel egy közös életükben
sem tudták lezárni, megoldani közös “adósságukat”,
újra összekerültek.

Mostani
életükre is jellemző, hogy párja csalással vádolja őt,
alaptalanul s olyan sérelmeket hánytorgat fel, amik meg sem
történtek!

Vajon
a tudat alatti emlékei miatt viselkedik így?

Mindenesetre
érdekes motívációra következtethetünk Bea évek óta tartó
fulladásos rohamaira, amire az orvosok nem találtak szervi okot.

Mivel
szeretett volna tovább utazni, a következő életéből az
alábbiakat tudtuk meg:

Középkorú
halászatból élő férfi volt, aki a tengeren vesztette életét.
Halászat közben kiesett a csónakból, majd belefulladt a tengerbe.
Társa perlekedő némber volt (ő nevezte így), nehézkesen éltek,
mert az ő igaz szerelme a végtelen tenger volt, amely a szabadság
érzését adta neki.

Elmondása
szerint csodás, félelem nélküli volt a halála. Boldog volt.

Megindító
volt számomra, ahogyan kifejezte magát: ..”végre
hazamegyek..”

Kínai
fiatal nőben testesült meg újra, aki tökéletesen “írta le”
milyen a kimonó, hány részből áll, s szavai szerint iszonyúan
nehéz és kényelmetlen.

Fárasztónak
nevezte, hogy csak tipegni tud, s órákig tart mire elkészül az
öltözékével, s az arca kifestésével.

Ebben
az inkarnációjában alázatot kellett tanulnia.

Férjhez
kellett mennie egy olyan emberhez, akit a szülei választottak
számára, vagyon a vagyonhoz elve alapján.

Szülei
kereskedők voltak, de a leendő férje bár nemes volt, a rangjához
az anyagiak hiányoztak. Az ő családjának a társadalmi
felemelkedést hozott a nász, férjének több pénzt, amivel jobban
szolgálhatta hadurát. Neki unalmat és beletörődést a
megváltoztathatatlanba.

Nagyon
meglepő volt az az aprólékosság, ami ruházata, sminkje, s
lakóhelye leírását jellemezte.

Élt
Írországban, ahol a táj szépségét oly élethűen mesélte el,
hogy kedvem lett volna azonnal oda utazni.

Elmesélte
a fű csodás smaragdzöld színét, amelyhez nincs fogható sehol
másutt, a szél fagyosságát télen, amely mégis a szabadság,
függetlenség érzését hozza, s az ember csodálatát az elemekkel
szemben.

A
nehéz, küzdelmekkel teli hétköznapi életet, a szabadságvágyat,
amit csak egy elnyomásban, de nem leigázott igaz ír ember érez.

Csodás
élet volt.

Valahol
mindannyian vágyunk egy olyan “elvesztett” életre, amely
ilyen csodás sóvárgást vált ki belőlünk.

Egyik
életében találkozott egy férfival, akivel rövid, de igaz
szerelemben éltek. Férje jólelkű, igaz ember volt, aki mindent
megtett családja boldogságáért.

Rövid,
pár évig tartó házasságuk maga volt a földi mennyország…

Nemrégiben
megismerkedett valakivel, akinek a szemébe nézve ismerős érzések
keltek benne.

Ma,
együtt élnek, s családalapításon gondolkoznak.

Néha
a sorsunk összehozhat bennünket valakivel, aki olyan mély
összetartozás élményét kelti bennünk, amelyre nem találunk
magyarázatot. De szerintem erre nincs is szükség!

A
fontos az, hogy megtaláljuk azt a lényt, aki igazi lelki társunk
tud lenni életünk minden pillanatában!

/ folyt.köv/

 

Egy
viszonylag fiatal nő a következő okból keresett meg.

– Szeretném
megtudni, van-e valami karmikus köze annak, hogy miért nem
lehet gyermekem?

Annamariék
már több éve sikertelenül próbálkoztak a családalapítással.

Orvosi
értelemben teljesen egészségesek voltak mind a ketten. Vágytak
rá, sőt kimondottan ahhoz a “fajtához” tartoztak, akikre
azt mondják, isten is gyermeknevelésre teremtette őket.

Az
utazás alatt a következő életsorsokkal kellett szembesülniük:

1. Serdülőkorban
lévő néger kislány, akit megerőszakoltak!

Terhessége felismerése
után, öngyilkosságot követ el a szégyen miatt, ami
a közösségükben várna rá.

2.
Következő életében idősödő férfi, aki iszákosságával,
felesége folyamatos bántalmazásával éri el, hogy a neje több
magzatát is elveszíti.

3. Dél-amerikai
indián lány, aki előrehaladott terhességét önkezével szakítja
meg.

4. Következő
életében önként vállalja a magányt, mert munkájában inkább a
karriert választja, a család helyett. Sokgyermekes nincstelen
családból származott, ahol a gyermeket nem áldásnak, hanem
sorscsapásnak élték meg. Ebből a közegből való sikeres
menekülése készteti arra, hogy saját utódot nem akar vállalni.

5. Időrendi
sorrendben elérkeztünk egy olyan életéhez, amely talán még
jobban előtérbe helyezi “hozott karmikus ellenérzését”.
Kisvárosi árvaházban dolgozott, párjával együtt.

A
férfi kínozta, testi-lelki terrorban tartotta a rábízott
gyerekeket. Akkori férje iránti elvakult szerelme, és a
gondozottak után járó javadalmazás miatt, nem tett semmit, hogy
elejét vegye a brutalitásnak. Később magára vállalja párja
bűneit, csak hogy őt mentse.

Esete
igencsak elgondolkoztató!

Az
igazság házában történtekről nem szeretné, ha említést
tennék, pedig igencsak tanulságos lenne!

Egészséges
lelkületű ember lévén megértette az ok-okozat függvényét,
levonta a számára fontos következtetést. Pszichésen “tagadta meg
“önmagától a teherbeesés lehetőségét, mert nem érezte
méltónak magát az anyaságra.

A
későbbiekben is tartottuk a kapcsolatot, megtanulta a testi-lelki
megerősítést. Megismerkedett olyan segítő szándékú
emberekkel, akik támaszai voltak, hogy megtalálja a számára oly
fontos lelki békéjét.

(Nem
vallási értelemben, hanem hogy felismerje önmagában a lélek
hatalmát.)

Minden
fölös szeretetét idősgondozásban “éli” ki.

Megértette,
hogy az előzőekből tanulva, tudatosabban élve kell felkészülnie
egy új kis lélek befogadására!

Pár
hónap múlva telefonált…búcsúzni akart, mert külföldi
kiküldetésre készült férje által.

Határtalan
boldogsággal adta tudtomra: BABÁT VÁROK!!!!

Nem
csak a baráti és ismeretségi körömben, hanem szinte
világméretűnek mondhatjuk az elanyagiasodás mértékét.

Hajt
bennünket valami, hogy még többet, még nagyobbat birtokoljunk,
mint a másik ember.

De
boldogabbak leszünk, ha már megvan?

Nos
talán ideig-óráig. De emlékszel, mit éreztél első gyermeked
születésekor?

Össze
tudod hasonlítani a két érzés közötti különbséget?

Iszonyú
nagyra tehető azoknak az embereknek a száma, akik különböző
lelki betegségekben szenvednek.

Most
mondhatnád, ki a fenét érdekel.

Sajnos
néha még akkor sem igazán érdekel bennünket, amikor közvetlen
családtagunk van bajban. Nem figyelünk egymásra, másokra pedig
még kevésbé!

Sőt,
néha még egyfajta “káröröm”van bennünk, ha a másik
embernek nem sikerül valami. Ha nekem nem, hát neki sem legyen
jobb elve alapján.

Ettől
jobb érzés tölt el bennünket?

Nem.

Nem
lehet elégszer hangsúlyozni, figyeljünk, törődjünk többet
egymással.

Beszélgessünk!

Miről?

Semmiségekről
is lehet.

A
hallgatás, a csend, a közös kommunikáció hiánya megöli a
legellenállóbbnak tűnő kapcsolatot is.

Emlékszel
még a kapcsolatotok első napjaira?

Amikor
még lested minden szavát?

Mikor
még a csend is sokatmondó volt?

Mikor
azt figyelted, hogyan okozhatnál neki örömet?

Mikor
egyszerűen csak jó volt vele csendben üldögélni?

Most
meg csak ül a tévé előtt, sörrel a kezében /lazít a kedves/.

Vagy
egy unalmas női magazin fölött álmodozik a csodapasiról,
miközben sanda pillantásokat vet élete értelmére, s nem érti,mi
a fenét keres ezzel a számára idegennek tűnő pasival.

Nos,
ismerős a helyzet?

De
teszel érte valamit, hogy jobb legyen?

Hogy
újra izgalmas legyen?

Ha
csak akkor jössz izgalomba, ha egy új kapcsolatra, új életre
vágysz, hidd el, az is ellaposodik egy idő után, ha nem teszel
érte !!

Ez
történik az utazások után is.

Sajnos,
az emberek többsége csak ideig-óráig fogja fel a tanulságot.

SENKI,
DE SENKI SEM OLDHATJA MEG HELYETTÜNK ÉLETÜNK ELHIBÁZOTT TETTEIT,
CSAK SAJÁT MAGUNK!!

Nem
elég, ha csak pillanatokra értjük meg, mit is kellene tennünk
azért, hogy jobb, harmonikusabb életet élhessünk.

Fel
kell végre nőnünk! Észre kell vennünk, ha csak álmodozunk,
attól ugyan jobb lesz a közérzetünk, de a z alapvető problémáink
nem változnak meg.

Milliónyi
önismereti könyvet olvashatunk, személyiségnövelő tréningeket
végezhetünk el, de minek?

Ha
nem alkalmazzuk a tanultakat, olvasottakat, éppúgy hülyén halunk
meg, mint ahogyan élünk!!

De
akkor meg is érdemeljük!

Egy
nagyon jó közmondásunk is van erre: Az okos ember a más
hibájából, a bolond a sajátjából sem tanul.

Mélységesen
felháborodnánk, ha valaki lehülyézne bennünket?

Pedig
volna rá ok bőven!

/ folyt.köv./

Társaságban gyakran hallom, hogy “könnyű” neked, mindig mosolyogsz, nincsenek problémáid?

Nos ez jó lenne, de ez nem igaz. Csak egyszerűen tudnunk kell hogyan kezeljük. Testi-lelki problémái szinte mindenkinek vannak. Tapasztatom szerint, főleg a lelki problémák érintik a legtöbb embert. Manapság sajnos nagyon kevés figyelmet fordítunk egymásra.

TE MIKOR FORDÍTOTTÁL TEJES FIGYELMET ARRA, AKIVEL ÉPPEN BESZÉLTÉL?

Rohanó világunkban nem törődünk eléggé még saját családtagjainkkal sem!!

Mert a napi teendők annyira lefoglalnak bennünket, hogy szép lassan elfeledjük mindazt, amit a CSALÁD-TÁRS-BARÁT szó jelent.

Elhidegülünk egymástól, s lassan már saját magunktól is! Kapkodva eszünk, alszunk, élünk. ÉLÜNK?

Mindannyian hiányolunk valamit, vagy valakit, aki, vagy ami pótolná a hiányérzetünket. Családi-baráti kötelékek bomlanak fel azért, mert illúziót kergetünk!

Arra vágyunk, hogy törődjenek velünk, hogy megértsenek, hogy több figyelmet kapjunk!

De ha őszinték akarunk lenni, mi megadjuk ezt a figyelmet, törődést másoknak?

Gyarló emberek vagyunk, csak elvárjuk mindezt, de mi nem mindig és nem maradéktalanul viszonozzuk. A kapcsolataink minőségéért csakis egyedül mi vagyunk a felelősek!

Törődjünk egymással, s velünk is törődnek majd.

“A KÖTELÉK MELY IGAZ CSALÁDOD ÖSSZEFŰZI, NEM A VÉR, HANEM EGYMÁS ÉLETE IRÁNTI TISZTELET, S A BENNE LELT ÖRÖM.” (Richard Bach)

A karma törvényének értelmében, minden életidőnek megvan a saját megtanulandó leckéje, feladata.

Hiszen azok az érzelmi ragaszkodások és megoldatlan életfeladatok hozzák létre, amelyekre nem találtunk megoldást.

Ezek aztán elősegítik, hogy újra leszülethessünk a fölre mindaddig, míg megoldást nem találunk.

Az utazás során, mindenki a saját meg nem oldott élettapasztalatait “láthatja” azért, hogy a jelen életében korrigálhassa.

Félünk az elmúlástól, a haláltól, de miért?

Hiszen csak meg kell néznünk a körülöttünk lévő természetet, a növényeket.

Ősszel elhullajtják a lombjaikat, a leveleik elszáradnak. Talán emiatt emlékeztet bennünket az ősz a végleges elmúlásra, a halálra.

Pedig csak a külső burok enyészik el és elfelejtjük, hogy ez csak ideiglenes elmúlás, hiszen tavasszal a növények éltető energiái fokozatosan kiáradnak a gyökerekből, életerő költözik a rügyekbe, majd csodálatos pompájában gyönyörködtet bennünket.

Ha a Teremtő ilyen csodával “ruházta” fel a növényi életet, nem adta volna meg ugyanezt az emberi lényeknek is?

A természetben megfigyelhetjük az örök körforgás létezését,az évszakok váltakozásával.

Tavasszal életre kelnek a növények, pompáznak-teremnek nyáron, ősszel lehullajtják leveleiket, majd készülnek az “alvásra” amit a tél hoz el. Majd újra itt a tavasz megújhodása.

Mivel lennénk Mi kevesebbek a növényeknél?

A halál is egyfajta “alvás”, ami után Mi is felébredünk, ha itt az ideje.

“Külső ruhánkat” testünket levetjük, s másikat kapva elkezdjük az élet körforgását. Féljük a jövőt is, pedig tudjuk-e mi a jövő?

A még meg nem történt események összessége.

Ami pedig még nem történt meg, azért minek idegeskedni ?! Nem igaz?

Egy fiatal céltudatos lány keresett fel, utazni szeretett volna.

Egyfajta lelki támaszként kísérte el a barátnője. Elbeszélgettünk arról, hogy mi a célja az utazással.

Ő, nevezzük Évának, elmondása szerint mindig is érdekelték a misztikus dolgok, főképp a boszorkánysággal kapcsolatos témák.

Sorra járta a jósnőket és roppant tájékozottnak akart tűnni a témában. Érdekesnek találtam, de kétségeim voltak vele kapcsolatban. Véleményem szerint a divatos boszi-kultusz vonzotta.

Túlságosan lekötötték figyelmét azok a dolgok, amit fekete mágiaként ismerhetünk. Elmagyaráztam neki, hogy ezekbe a dolgokba nem szabad felkészülés és tapasztalat nélkül belefolyni! Enélkül a legnagyobb felelőtlenség, amit csinál!

Éva a fiatalokra jellemző “nagy mellénnyel” nevetett ki ezért.

Bevallom, őszinte kíváncsisággal fogtam hozzá.

A továbbiakban szeretném kissé tömörítve összefoglalni az általa “elmondott-látott” eseményeket.

Szegény családba született, de okos és túlságosan szép nő volt, (egyébként most is az), aki többre vágyott. Pénzre, hatalomra de ezeket nem kaphatta meg. A birtokos fia szerelméről biztosította, de csak a testét akarta megkapni. Azután eldobta magától. Terhességét titokban hordta ki, majd a csecsemőt megfojtotta, és elásta az erdőben!! A falusiak önteltnek és gőgösnek tartották. Kiközösítették maguk közül. Harag és bosszúvágy munkálkodott benne, ezért mérgező növényi főzetekkel tette el láb alól azokat, akik szerinte megérdemelték.

Természetesen felelőssége napvilágra került, amiért kivégezték.

Az igazság házában felismeri felelősségét, de olyan nagy benne a harag, és a hatalom iránti vágy, hogy több életén keresztül is ezt az utat követi. Nem tud szabadulni a mások felett való uralkodás csapdájától.

Nehéz lesz megszabadulnia ettől, mert jelen életében is központi szerepet játszik a birtoklási vágy, ami nagyfokú önzőséggel párosul.

Gondoltál már arra, vajon honnan ered a bennünk lévő halálfélelem?

Ha a teljes megsemmisülés következne be a testi halálunkkal, akkor az agyunkban mélyen gyökerező félelem honnan ered?

A halálról, a halál utáni állapotról lévő emlékeink olyan forrásból erednek, amely emlékképek megtörténte tudatalattinkban rögzültek: különben elménkben nem jelennének meg.

Ha jól belegondolsz, mennyire mást jelent egy szó, egy történet, egy esemény, ha csak hallottál róla, és mennyire más a jelentősége, ha veled történik meg.

Életünk döntései alól nem térhetünk ki… egy-egy nehéz, vagy rossz döntésünk, elrontott, fájdalmakkal teli emberi kapcsolatunk, amit át és túlélünk ezek visznek közelebb, hogy tudatosabban éljük életünket.

Emlékszel még arra, hogy mindig a legnehezebben elért teljesítményed volt a legörömtelibb győzelmed?

Hogy a legnehezebb kapcsolataidból tudtad levonni a legmesszebbmenőbb konzekvenciát?

Hogy ezekből tanultad és profitáltad a legtöbbet?

Ha most egy kicsit leteszed ezt az írást, és elgondolkodsz életed csalódásain, akkor rá fogsz jönni, hogy ezekből a nehézségekből okultál a legtöbbet.

Csak le kell szűrni a tanulságot, és továbblépni.

Mert ha belemerülünk az önsajnálatba, ha nem hiszel Önmagad nagyszerűségében, hogyan várhatod el másoktól, hogy higgyenek benned?

Ha nem szereted Önmagad, nem várhatod el másoktól sem.

(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy holnaptól önimádó legyél, csak ismerd fel a saját értékeidet!)

Engedd meg nekem, hogy a számomra a legcsodálatosabb írónő, SZEPES MÁRIA verséből idézzek:

..” Tagadni könnyebb, mint tenni

karmád adósságokból született

Fizetni pedig kell. Sorsod fedezetlen csekk

Van-e ki beváltja helyetted?

Sírnak érted őrzőid, láthatatlan segítőid

A terhet viselned kell, de meddig?

E vizsga nekik is fontos, szörnyű példa,

akire rácsapódott a fájó testcsapda

körülcsapongja testetlen angyalok hada

MEG MERTE TENNI!!!!

néma iszonyattal zúgja valamennyi

CSAK TE , AKI EMBER MERTÉL LENNI

Uram istenem,

mennyi szenvedés dúl szegény bolygónkon

A TETT VISSZAÜT,

HOGY AZ EMBER TAPASZTALJON

Ennél szebben, csodálatosabban ember még nem foglalta össze a reinkarnáció csodáját!

Minden kereső embertársamnak ajánlom, olvassa SZEPES MÁRIA írásait, amely írások a kereső lélek számára fontos útmutató lehet.

AZ ISTENEK TŰZE című könyvében a szeretet lényegéről a következőket írja:

Az a szeretet, amelyről itt beszélünk, nem féltékeny tapadás valakihez, vagy valamihez. A nagy megismerés, az emberek egyéni útjának tiszteletben tartása, jogaik függetlenségük, sajátos karakterük és lehetőségeik elismerése. Türelmes beletörődés abba, hogy akit szeretünk, minden féltő tanácsunk ellenére a saját útját járja, még ha az nagy veszélyekbe sodorja is.

Elengedjük!

Ne akarjuk erőszakkal, vagy heves kitörésekkel, prédikációval, szemrehányással visszatartani.

Ha menni akar, a szavak úgysem meggyőző érvek ott, ahol átélésre, tapasztalatra van szükség! Mi nem élhetünk helyette.

A kor, amelyben élünk, tele van olyan emberekkel, párokkal, akiknek párkapcsolati, vagy családi problémáik vannak. Johannes van der Meulen gondolata ugyancsak idevágó:

AKIT SZERETSZ, AZT HAGYD MENNI, ENGEDD A SAJÁT ÚTJÁRA.

Ez nagyon szép és bölcs gondolat, de: megfogadni, megtenni a legnehezebb.

Talán akkor válunk igazán jobb emberré, ha ezt meg tudjuk tenni azokkal szemben, akiket igazán szeretünk!

A gyermekvállalást egyre többen utasítják el, míg sok házaspárnak nem adatik meg a teremtés csodája: a szülés. Vajon lehetséges-e, hogy előző életünkben elkövetett tetteink hatnak a megszaporodott, terméketlenségre “ítélt” párokra?

Magunkban hordozzuk, vagy külső behatásra válunk azzá? Bármi is az ok, igencsak fájó pont egy olyan nő számára, aki minden ízében vágyik az anyaságra!

Egy viszonylag fiatal nő a következő okból keresett meg.

/folyt.köv…/

 

Kata
kis idő múlva az órájára néz, majd így szól a lányhoz:

– Lassan
ideje lesz kijönni. Végeztél?

– Nem
lehetne még egy kicsit maradni?

– Nem
kedves. Tovább kell menni. Most gyere ki a fényből, nézz körül
és mond el, mit látsz?

– Istenem,
itt van apa meg a nagyi… és olyan szépek.. mosolyognak rám!..
felém nyújtják a kezüket…

– Fogd
csak meg nyugodtan.. most itt az alkalom, hogy elmond nekik mindazt,
amit nem tudtál életük során elmondani. Majd jelezd, ha
végeztél!

Kata
elgondolkozva figyelte a lányt.

Milyen
átszellemült az arca! A mosolyát különlegesen szépnek látta.
Vivien sír, de ezek az öröm könnyei. Még nem sejti, de ezután
sokkal jobb ember lesz belőle. Kata még várt egy percet.

– Búcsúzzatok
el, mond e nekik mennyire szereted őket.

– Oké,
végeztem. Elmentek.

– Most
menjünk tovább, keresd meg az igazság házát. Ez a te igazságod
háza, itt minden kérdésedre választ fogsz kapni. Akár a régi,
akár a mostani életedre vonatkozik. Itt találkozhatsz
szellemi segítőiddel is. Fordulj jobbra, ott van egy ház. Mond el,
hogy milyennek látod!

– Sima
egyszerű ház. Három lépcső vezet fel az ajtóhoz. Menjek be?

– Még
szép. Azért vagy ott. Minden, amit csak látsz, üzenetértékű
lehet a számodra. Milyen belülről?

– ..érdekes,
sokkal nagyobb,mint kívülről gondoltam volna! Padok vannak benne,
három alak ül a padon. Ülnek, és engem néznek..

– Ők
a te életsegítő szellemeid. Menj, ülj melléjük: hallgasd meg,
amit mondanak, majd tedd föl a kérdésedet. Válaszolni fognak
neked! Ha akarod hangosan, vagy magadban is felteheted a kérdésedet.
Most mi történik?

– …melléjük
lépek, de nem merek leülni. Nem vagyok rá méltó. Szavakat
hallok, beszélnek hozzám…

ELTÉKOZOLTÁL
EGY ÉRTÉKES ÉLETET – mondják, BÁR MEGTANULTAD AZ EGYIK FONTOS
SZABÁLYT: A FELTÉTLEN SZERETET MINDENEK FELETT !!! MÉGIS UGYANABBA
A HIBÁBA ESTÉL MÁR TÖBB ÉLETEDEN KERESZTÜL IS. ÖNZŐ MÓDON
CSAK MAGADRA GONDOLTÁL.. DE MÉGIS GAZDAGABB LETTÉL A
MEGTAPASZTALÁSOK TERÉN… SZABAD VÁLASZTÁSOD VAN, DE NEM TUDSZ
ÉLNI VELE.. ADJ TÖBBET, SOKKAL TÖBBET MAGADBÓL ÉS TE IS TÖBB,
JOBB LESZEL!!!

Kata
látta a lány arcán a feszült figyelmet. Szegényke, vajon
átérzi-megérti az üzenet fontosságát? Mostani életét jobbá
tudja tenni? Megérti az utazása lényegét? Talán, reméli, hogy
igen!

– Végeztél
Vivi?

– ..igen

– Köszönd
meg segítőidnek: fogtok még találkozni, hiszen ők mindig veled
vannak, bár nem láthatod őket. Ezután bármikor kérheted a
segítségüket, most már könnyebb lesz kapcsolatba kerülnöd
velük.

Van valami, amit
szeretnél elhozni a házból?

– …igen,
de azt mondják még korai lenne..

– Oké,
akkor most gyere ki a házból, csukd be az ajtót. Szeretnél tovább
menni?

Szeretnél
megnézni egy másik életedet?

– Ó,
igen!!

–
Jó. A ház mellett van egy lépcsősor. Minden lépcsőfok egy-egy
életedet jelzi.

Indulj
el lefelé, szólj ha úgy érzed hogy meg akarsz állni!

–
..kicsit lejjebb van egy fok, ami világít. Most szeretnék
megállni.

– Jó.
Lépj le a lépcsőről.. most kezdjük a már ismert módon. Nézz
le a lábadra, majd próbálj meg végignézni magadon! Mit látsz?

– …homok…színű
homok.. mezítláb vagyok, állok a parton,nő vagyok.. fekete a
hajam,

a
ruhám.. hosszú..

– Hány
éves vagy, mi a neved,meg tudod mondani?

–
..a hajókat nézem.. várok..

– Milyen
hajókat?

– ..vitorlásokat,
jobbra vannak a hegyek.. előttem a tenger.. felemelem a ruhám,
futok a part mentén…nem jön, pedig jönnie kell..

– Kit
vársz?

– ..a
vőlegényemet várom, de nem jön..

– Hogy
hívják?

– John..
és már régóta magamra hagyott.. megígérte hogy jön!

– Van
családod?

– ..apa,apa
halász.. mint mindenki a faluban.. a bátyáim is azok..

– Most
menj előre életed meghatározó részéhez. Most hol vagy, mi
történik?

– Otthon,
… ülök a széken, várok.. mindig csak várok..

– Kire?

– ..a
férjemre és a fiamra, de nem jönnek..

– Hol
vannak?

– ..a
tengeren.. kereskednek, utaznak, én meg várok..

– Hány
éves vagy most, meg tudod mondani?

– ..öreg,
40 is elmúltam.. boldogtalan egy élet.. Johnnal biztosan jobb lett
volna..

– Nem
az ő felesége vagy?

– ..nem,
nem jött vissza a tenger elvette.. most se nem jó, se nem rossz..
csak van az élet..

– Van
valami fontos, ami miatt ezt az életet kell látnod?

– ..igen,
de nem tudom mi az!

– Van
még valami ebben az életedben, amit látni akarsz?

– Nem.

Kata
végigvezette Vivient az igazság házáig. Az ott feltett kérdésére,
hogy miért volt boldogtalan ebben az életében is, a következő
választ kapta:

UGYANÚGY
TUDOD A VÁLASZT, MINT MI.

ÚJRA
ÖNZŐ ÉLETET ÉLTÉL, BOLDOGTALANNÁ TETTED A CSALÁDODAT, ÉS
ÖNMAGAD! MI A JÓ NEKTEK EMBERI LÉNYEKNEK AZ
ÖNSANYARGATÁSBAN?

MIÉRT
NEM TANULTOK A SAJÁT HIBÁITOKBÓL?

TANULJ-OKULJ,
AKKOR JOBB ÉLETED LESZ… MOST MENJ!

Vivi
a fényoszlopban újra átélte a csodát, amit a lélek
megtisztulása hozott számára és amire oly nagy szüksége volt.
Mivel szerezte volna egy másik inkarnálódását is látni, most is
egy általa választott lépcsőfokon állt meg.

– ..Saru
van rajtam, állok a sivatagban.. barna a bőröm, férfi vagyok..
köveket faragok a sivatag szélénél.. fáradt vagyok, dolgozom.

– Van
családod?

– ..feleségem,
három gyerekem.. szépek, okosak..

– Indulj
el hazafelé, milyen a táj körülötted?

– …
meleg van, nagy a forróság. A homokszemek szúrják a bőrömet …
jó lesz már hazaérni!

– Meg
tudod mondani a feleséged nevét?

– Jalla,
és olyan mint a napsugár.. .boldog vagyok, szeretjük egymást..
jó így, ..holnap ünnep lesz, együtt leszünk mindannyian.

– Milyen
ünnep?

–
Ó, milyen is?.. nem tudom..

–
Nem baj,menjünk előre életed meghatározó eseményére. Most hol
vagy?

– Ülünk
a pálmák alatt Jallával.. csak ülünk ..olyan békés minden..
lassan lemegy a nap, és én olyan fáradt vagyok.. Jalla fogja a
kezem, mond valamit, de nem értem… micsoda színkavalkád!

– Mit
csinálsz?

– ..lebegek.
Elaludtam és nem fogok többé felébredni..

– Mi
történt?

– ..meghaltam..
ő pedig sír, simogatja a karom, azt mondja nemsokára követ..
jön utánam.. jó lesz,várom majd..

– Miben
haltál meg?

– ..csak
úgy..

– Hogyhogy
csak úgy?

– Hát
mert öreg vagyok

– Akarod
látni a temetésed?

– Igen.

– Menj
a temetésed pillanatára, most mi történik?

– …
sok ember, meg a családom.. sírnak, hogy nem fognak látni többé..
pedig itt vagyok.. próbálok beszélni hozzájuk, de nem hallanak..
pedig akkor nem siratnának.. ők ezt nem tudják?

Végigmentünk
a köztes lét, majd a fényfürdő során. Az igazság házában
segítői a következőket mondták:

NOS
LÁTOD A KÜLÖNBSÉGET? AKKOR MIÉRT RONTOD EL A JELENLEGI
ÉLETEDET?!! MOST MENJ!

OKULJ,
TANULJ, ÉLJ!!

Csak
remélni merem, hogy megfogadja a tanácsot, amit kapott!

 

 

Arra
kérlek, vedd figyelembe azt, hogy nem vagyok író! Csak egy ember
közületek, akár Te is lehettél volna a helyemben.

Álljon
hát itt a teljesség igénye nélkül mindaz, amit ebben a témában
tapasztaltam.

Tudnod
kell, ez nem hipnózis.

Először
is szeretném röviden, és egyszerűen elmondani hogy mi is ez.
Emlékeink a neuronokban vannak kódolva, s nem csak elektromos
jeleket, de az információkat is közvetíti és megőrzi. Ez az
emlékezet.

A
tudattalan minden átélt eseményt rögzít, de ezeket a képeket
nem tudjuk bármikor “lehívni” a tudatunkból.

A
tudat védekezik a túlterhelés ellen!

Ez,
a felejtés.

A
felejtés azonban befolyásolható! A pszichoanalízis kiindulópontja
Freudnál éppen az, hogy bizonyos elfelejtett, elfojtott dolgok,
meghatározott módszerekkel ismét felidézhetőek! Különböző
technikákkal átélhető, előhívhatóak a korábban átélt
események. Úgy, mint a számítógépeknél.

Ezt
a módszert van, aki Christos-módszernek ismeri.

Az
emberi elme, a teremtés legcsodálatosabb műve: bárcsak
ismerhetnénk minden titkát! Talán a tudomány nemsokára
megbirkózik ezzel a hiányossággal!

Hogy
ki és miért akar utazni?

Ez
nagyon változó. A legtöbb ember valamilyen lelki, ritkábban testi
problémájára keresi a megoldást.

Van,
aki a képzelet játékának tartja, vagy azt hiszi talán filmen
látott, vagy olvasott emlékanyagra épül.

Sokan
azzal a reménnyel, vággyal érkeznek, hogy talán “különleges”
személy volt előző életében. Napóleon, vagy Kleopátra!

Sajnos
csalódást kell okoznom! Több évnyi tapasztalatom alatt egy
iciri-piciri Napóleonnal, se más hírességgel nem találkoztam!

Annál
több egyszerű emberi élet rajzolódott ki. Kisebb-nagyobb emberi
problémákkal, megoldandó életfeladatokkal!

Pedig
mindannyian arról álmodozunk, hogy talán híres, vagy gazdag
gondtalan életünk lehetett. Álmainkban, vágyainkban talán nem
ilyen életre vágyunk?

Nos
a valóság ennél jóval földhözragadtabb. Aránylag egyszerű
emberek, dolgos élettel a hátuk mögött.

A
legkülönbözőbb országok, tájak leírását kaptam meg az utazók
által. Olyan helyekről, ahol még nem járt. Néha pontos nevet,
esetleg évszámot is meg tudnak adni.

Akár
hiszünk ebben, akár nem, segít önmagunk megismerésében.

Mivel
Én egy “hiszékeny”, naív ember vagyok, szeretem
megtapasztalni azokat az új dolgokat, amiről hallok. Tehát az
utazást én magam is kipróbáltam!

Fogadd
szeretettel az első történetet.

– Most
nézz végig magadon, mit látsz?

– Te
jó isten, egy szőrös-pucér férfiláb!! Saru van rajtam.
(felnevet)

Bassza
meg, ez ÉN VAGYOK!!

– Milyen
az arcod? Meg tudod nézni? Mondj el mindent, amit látsz, vagy
érzel!

– …Olyan
furcsa az egész.. nehéz elmondani.. pedig teljesen tisztán látom..
mint egy filmet.. (szuszog) erős testalkatom van.. és nagyon
szőrös a lábam, még a karom is.. szakállam van, göndör..
szinte egybeér a hajammal.. sasorr, görbe sasorrom van… megyek,
egy lépcsőn megyek lefelé..

– Milyen
a ruhád, a környezeted?

– Combközépig
érő római vagy talán görög olyan tunikás ruha.. én mindjárt
bepisilek, ezt nem hiszem el, egy hordócska van a hónom alatt!
Nagyon szép, csoda klassz darab.. pántos..

– Mit
viszel benne? Hová mész?

– ..Iszom
belőle.. bor, mézízű, finom, az istenek ajándéka.. itt a hegyen
terem, ebből élünk.. hazamegyek.. haza, de előbb még újra
iszom..

– Van
családod, feleség, gyerek?

– ..Ó
igen, van.. feleségem, két gyerekem, de ők nincsenek itt!

– Milyen
az otthonod, le tudod írni?

– ..Milyen-milyen,
semmi különös, faház mint a többi..

– Látod
belülről?

– Ó,
csak egy egyszerű faház.. gyalult asztal.. leülök, iszom..

innom
kell.. tudod, magányos vagyok.. szomorú vagyok, egyedül..
elhagytak, mert iszom, elmentek, mert nem becsültem meg azt, amim
volt.. most pedig semmim sincs… csak a bor.

Nem
akarok itt maradni!

– Oké
Vivi, menj tovább. Van valami fontos ebben az életedben, amit
látnod kell?

– Nem.

– Szeretnéd
látni a halálodat, a temetésedet? Ha igen, semmilyen félelmet
vagy fájdalmat nem fogsz érzékelni!

– Akarom!
(Semmilyen rossz érzés nincs bennem, csak békesség, nyugalom
van körülöttem. Hallom Kata cd-jén a halk zenét. Nem félek,
csak izgatott vagyok. Roppant nagy bennem a kíváncsiság.)

– Akkor
most menj a halálod utáni 5. percre… mit tapasztalsz? Milyen
érzésed van? Mondj el mindent, amit csak érzékelsz!
Tudod, hogy bármikor abbahagyhatjuk, ha akarod!

– …Egyedül
vagyok.. fekszem a földön, mellettem egy flaska… piszkos és
ápolatlan vagyok.. arra vágyom, hogy már legyen végre vége..
rossz így család nélkül.. egyedül,magányosan..

– Most
ugorj a halálod utáni 3. percre, most mit érzékelsz?

– …Furcsa,
nagyon könnyű vagyok.. nem érzek fájdalmat.. látom, hogy a
testem ott fekszik a földön.. de undorító egy alak.. és érzem,
hogy milyen büdös! Most emberek jönnek, betekernek egy fehér
lepedőféleségbe.. visznek valahová.. utánuk lebegek,hová
visznek vajon? .. érzem a gondolataikat, hát nem valami szépek!

–
Most ugorj a temetésed pillanatára: most mit látsz?

– …lábakat,
alulról.. fogják a lepedőbe csavart testet, leeresztik a gödörbe..
piszok unottan csinálják!

– Oké,
most menj előre a halálod utáni 40. napra. Mond el mi történik.

– …feketeség…
feketeség van körülöttem, nem látok senkit sem, mégis érzem,
hogy nem vagyok egyedül!

Nem
érzem, hogy volna testem, olyan érdekes, mintha csak a tudatom
lenne.. én lebegek, érzések kavarognak bennem
és körülöttem..

– Nos
ez a köztes lét, és a többi szellemi lényt érzékeled mag

körül.
Rossz érzés?

– Nem,
egyáltalán nem! Csak olyan furcsa! Nehéz kifejezni, amit érzek!!

– Vivi,
figyelj! Nem messze van tőled egy kis fénypont, keresd meg! Megvan?

– Igen,
látom.

– Akkor
most menj oda egészen közel.

– Érdekes,
ahogy rágondoltam, már ott is vagyok!

De
most óriási lett a fény.. ragyogó, de mégsem bántja a szemem!
Aranyszínű, forró, de nem éget.. csak olyan jó meleg.. olyan
gyönyörű!!

Leírhatatlan
szeretetet érzek.. ITT AKAROK MARADNI !!!

– Most
arra kérlek, hogy állj bele ebbe a fényoszlopba.

Engedd,
hogy végigáradjon rajtad. Ahogy benne állsz, megtisztítja a
tested, lelked. Minden negatív energiát lemos rólad, feltölt az
isteni szeretet energiájával!

Milyen
érzés benne állni?

– …csodálatos…
leírhatatlan.. még soha ilyen boldogságot nem éreztem!!!

(Vivi
arcán könnyek peregnek a boldogságtól, de ő ezt észre sem
veszi.)

– Szólj,
ha majd úgy érzed végeztél, és ki akarsz jönni!

– …ahogy
átömlik rajtam a fény, olyan mintha tömény szeretetben
tusolnék.. hogyan írhatnám le ezt a csodát? Ezt mindenkinek
éreznie kellene!!.. örökké itt szeretnék maradni!.. ilyen
fantasztikusat még soha nem tapasztaltam.. könnyű vagyok, ez maga
a csoda!!

 /folyt.köv /

 Magamról: kb.15 éve foglalkozom utaztatással..
 A szereplő személyek beleegyezésüket adták történeteik megírására,valódi nevük s felismerhetőségük “elrejtésével”.
   Nemrégiben olvastam egy kissé unalmasra sikeredett könyvet,a reinkarnáció témájában.
Remélem, Te majd nem találod annak ezeket a történeteket.
  Talán kissé meghökkentőek, de igazak!
Lehet hogy épp a legközelebbi rokonoddal,vagy barátoddal esett meg ez a hihetetlennek tűnő utazás.
  Kérlek,tarts velem, s utazz velem…

 Mielőtt nekilátunk,nem árt néhány rövidke ismeret.
De ne félj attól,hogy most mindenféle tudományos ismertetést fogsz olvasni.
Azt meghagyom a profiknak!
  Én is csak egy vagyok közületek,akit érdekelni kezdett ez az eljárás,majd megtanultam, s belevágtam.
 A legelső,hogy szeretném megköszönni mindazoknak,akik hozzájárultak történetük elmeséléséhez. Mert ez olyan mint egy mese.
 ha őszinte akarok lenni Hozzád,márpedig csak így van értelme, akkor be kell vallanom,néha még mindig elcsodálkozom. Rácsodálkozom erre az egészre,néha hitetlenkedem,s mégis elfogadom.
 Mert  a tények előtt meg kell hajolni!!
Márpedig tény,hogy Én magam is kipróbáltam.
Így az első történet a sajátom.
Igyekszem,hogy a legkisebb eltérés nélkül próbáljak  meg visszaadni mindent úgy,ahogyan megtörtént.