Neked,mi
a véleményed?
Talán
„emlékező” sejtjeinkből merítjük ezen emlékeket? Vagy
őseink által élt életek emlékképei bukkannak fel agyunk rejtett
„dobozában”…
Mennyi
megválaszolni való kérdés,amelyre talán sohasem kapunk
magyarázatot.
Mint
ahogyan arra sem,miként lehetséges a következő történet:
Szimpatikus
40-es férfi,/nevezzük Andornak/ egy emlékkép felbukkanása miatt
kérte a segítségemet.
Álmaiban
gyakran szerepelt egy körülbelül 5-6 évesnek tűnő,szőkés-barna
hajú kisfiú.
Átható
kék szemeivel lehetetlen volt elfeledni a gyermeket.
Gyere…hallotta álmában többször is a hívó szót. Gyere
értem…
Eleinte
csak ritkán álmodott evvel a nyugtalanító fiúcskával,majd egyre
sűrűsödtek álmai.
Olyankor
egész nap ingerülten dolgozott egy nagyvállalat menedzserekén.
Jó
anyagi körülmények között élt feleségével Magdával,ki
vidám,szerető,gondoskodó társa volt az élete minden területén.
Két
gyermekük volt, az „amerikai álom” szerint egy kislány és egy
kisfiú.
Munkahelyén
megbecsülték,tehát minden adott volt,hogy elégedett lehessen
életével.
Csak
azok a fránya álmok ne lettek volna!
Egyre
zaklatottabb volt,bár nem értette miért.
Magdival
elég régóta ismertük egymást,s elmesélte milyen ingerült lett
újabban a férje.
Jó
házasság volt az övék,őszinték voltak egymáshoz. Tehát Andor
elmesélte álomélményét feleségének.
Hónapokon
keresztül őrlődött,majd felkerestek egy megyeszerte ismert dokit.
Ő arra a következtetésre jutott,hogy tudat alatt rendkívül félti
gyermekeit.
Egy
év is elmúlt,de az álmok megmaradtak.
Gyere….sírós-ijedt
hangon, gyere…
Magdi
egy masszázs közben hozta fel,esetleg megpróbálhatnánk az
utaztatást,hátha segítene …
Megbeszéltük
az időpontot,amely mindhármónknak megfelelt.
Igencsak
izgatottak voltunk mind a hárman.
Eleinte
kissé nehézkesen indult a dolog,mert Andor feszélyezve érezte
magát,de aztán igencsak belelendült.
Szavai
gyorsan peregtek,s igencsak sajnáltam,hogy nem kértem engedélyt
hogy magnóra vehessem…
Két-három
„jelentéktelennek” tartott élete után elérkeztünk a
lényeghez:
„…..lovon
ülök…páncél van rajtam…rohadt páncél…piszokul melegem van
benne….nehéz hordani…
-hová
tartasz?
-….jövök…./nehezen
szusszan,így nem értjük hogy honnan./
-megyünk
haza végre…
-Hol
van a „haza”? Hol laksz?
-a
testvérem birtoka…övé…! /fintorog és grimaszokat vág, ami
rettenetesen murisan hat! Magdi idegességében halkan felsikkant a
folytott nevetéstől.
De
kár hogy nem vehetem föl….
A
következőkben nem akarlak untatni a részletekkel,tehát a
következő derült ki,ami már nem is volt olyan vicces!!!
A
testvére birtokán éltek,mert ő volt az idősebbik. Ő örökölte
a birtokot,mindent.
Ezért
aztán roppant módon irigyelte testvérét mindenért,amije csak
volt. A családjáért különösen…
Vadászat
alkalmával megölte testvérét,balesetnek álcázva.
A
testvére kisfiát / ……..„ te jó isten,ő az álombéli
kisgyerek…/
bezárja
egy helyre / nem mondta el hogy hová!!!/s azt mondja neki, érted
jövök nemsokára,maradj itt!!!
Persze
soha többé nem ment érte. Átbeszéltük a dolgokat. Nehéz volt.
Nos
tömören ennyi lett volna a története,ha nem folytatódott volna
olyan furcsán!!!
Kis
idő múltán cége nagyobb adományt adott egy gyermekotthonnak.
A
gondozott gyerekek műsorral köszönték meg,s megdöbbenten látott
egy 5 éves fiúcskát, átható kék szemekkel….
Ma
már három gyereket nevelnek Magdival………..
Nna,ezt
már nehéz megmagyarázni….
