isten szappanoperája..

13

 

Néha
tragédiák történnek velünk, vagy körülöttünk és nem értjük
hogy miért!

De
ha utólag visszatekintünk, rájövünk arra, hogy egy csomó új
lehetőséget is kaptunk vele.

Például
egy szerencsétlen válás után az ember fia-lánya kétségbeesik,
de aztán észre sem veszi, de lehetőséget, esélyt kap egy csomó
új ember megismerésére. Új barátok, új kapcsolatok, új
tapasztalatok megélésére. Ezt pedig ajándékként kell megélni
,és nem a tegnapon, az elmúlt rossz dolgokon keseregni!

Nem
győzöm eléggé hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy meg kell
válni a kellemetlen, rossz emlékektől,helyzetektől.

Minden
gondolatunknak, tettünknek hatalmas ereje van.

De
nem szabad elfelejtenünk, hogy egy egyszerű jótett is
megváltoztathatja egy vagy több ember életét, vagy
befolyásolhatja sorsát!

Újjászületéskor
tudjuk, hogy mi lesz életünk célja!

Jóvátenni,
megtapasztalni, tanulni, képességeinket fejleszteni, és ami a
legfontosabb: alkalmazni azt!!!

Hiszen
ha nem segítünk valakinek, akinek szüksége van rá, akkor milyen
jogon várjuk el Mi ugyanazt?

Hogy
ezekből a történésekből mi a valóság, és mi elménk
szüleménye, talán soha nem tudjuk meg. De szerintem nem is ez a
fontos! Ha csak arra jó, hogy megismerjük önmagunkat, hogy
rendeződjenek emberi kapcsolataink, akkor már nem is kérdés.

Ami
lényeges, hogy elfogadjuk azt, hogy emberek vagyunk, emberi
hibákkal, és néha óriási tévedéseink vannak. Változásra
mindannyiunknak szüksége van, csak ezt beismerni igencsak
nehezünkre esik!

De
nem szabad elfelejtenünk, hogy képesek vagyunk bármire!

Kételkedsz
benne?

Vegyük
az egyszerű mágnest példának!

A
mágnes fütyül arra, hogy mitől működik. Egyszerűen csak teszi
a dolgát.

Egyes
dolgokat vonz, másokat taszít.

Te
barátom, a mágnes melyik sarka akarsz lenni?

Remélem
nem untattalak, de legalább elgondolkodtadtalak!

Hiszen
mindannyian olyanok vagyunk, mint a vízcsepp, amelyben benne van a
tenger: s annak minden energiája, ereje.

/folyt köv..

Számunkra
nagyon különleges a viselkedésük,

12

 

Most
mi történik?

–
…lebegek, mind a hárman… jó így…

– Ki
van veled?

– A
gyerekeim. Ők voltak a gyerekeim. Azt mondják, mi választottuk,
hogy így történjen.. ellebegnek mellőlem, még találkozunk.
Meghaltam.

Szeretet,
törődés, elfogadás, gondoskodás szavak jelennek meg előttem.
Mintha én mondanám, de mégsem. Olyan fura!

– Jól
van kedves, lassan ideje lesz befejezni. Most keresd meg a
fényoszlopot, szólj, ha megvan.

–
Igen.

–
Állj bele, engedd, hogy tested-lelked megtisztítsa, hagyd, hogy a
negatív energiákat lemossa rólad.

– Esküszöm
jobb ez a fényfürdő bárminél.

Pár
perc múlva jelezte, végzett. A titkok házában megkapta a
kérdéseire a feleletet.

– Most
szép lassan tudatosítsd, hogy itt fekszel. Szép lassan nyisd ki a
szemed.

A
lány álmosan, kicsit bágyadtan pislogott. Szeme könnybe lábadt.
Látszott rajta, nehezen tartja vissza a sírást.

– Nagyon
rossz volt?

– Ó
nem, csak nem igazán tudom, hogyan fejezzem ki magam. Talán a
megdöbbentő a megfelelő szó.

A
szobában mély csend lett. Elmerültünk a gondolatainkban.

– Gyere,
ülj ide mellém és beszéljük át a történteket.

– Tudod,
ha nem velem történik meg, nem hinném el. Még most is nehezemre
esik, pedig a fene egye meg, láttam, éreztem!!!

Át
kell gondolnom az egészet.

– Megértetted
a lényegét?

– Olyan
kusza minden, szégyellem magam. Tényleg ilyen önző és szemét
vagyok? Ezért vannak gondjaim az emberekkel?

– Nincs
okod a szégyenkezésre, tapasztaltad, hogy nem ér véget minden,
ami fontos. A lényeg, hogy felismerd, miben hibáztál
és megtanuld a hibákat kijavítani.

Vajon
Te felismered a saját élethibáidat? Hajlandó volnál, hogy
kijavítsd?

Nehezen
fogadjuk el a tényeket, hogy életünk fontos leckéit a
társkapcsolatainkban tanulhatjuk meg. Mindenkiben benne van a vágy,
hogy megtalálja a lelki társát.

Hogy
ki az?

– Aki
segít nekünk abban, hogy fejlődjünk. De nem úgy, ahogyan mi
szeretnénk, hanem ahogyan szükségünk van rá!

Sokan
biztosan nem értenek velem egyet.

A
legtöbbünk számára a párkapcsolat pusztán fizikai kötődést,
lelki birtoklást jelent. De a legtöbb probléma mégis akkor kerül
felszínre, amikor eltelt pár közösen eltöltött év.

A
lelki társ nem feltétlen ugyanaz a személy, akit álmaink
nőjének-pasijának tartunk. Az igazi társ kiegészít bennünket,
hiszen azoknak az energiáknak a kivetülése, ami belőlünk
hiányzik.

Tudomásul
kell vennünk végre: A KARMA NEM BÜNTETÉS!!!

Változó
életünkben folyamatosan hozunk jó, vagy rossz döntéseket. Ezek
azt jelentik, hogy új helyzeteket is teremtünk, például egy előző
életbeli gyilkosságot nem úgy teszünk jóvá, hogy most mi
leszünk az áldozatok, hanem “áldozatunkért” vagy egy
hasonló helyzetben lévő emberért jót cselekszünk! Hiszen
fenntarthatjuk a szabad választás jogát!

Élményeink
meg- és átélésével lehetőségünk van a választásra, s
ezáltal a változásra.

Lezárhatunk
egy régi rossz párkapcsolatot,amely azelőtt úgymond függőben
maradt. Lehetőséget kaphatunk arra,hogy most lezárhassuk egy
rövidebb, intenzívebb kapcsolat során.

Sokan
vannak közöttünk, akik szinte állandóan rossz kapcsolatot
választanak, szinte egyazon sémára.

Pl.link,
alkoholista a párjuk, vagy túl egoista. Ha a rossz, hozott sémákat
nem tudja elengedni, valószínűleg hasonló természetű lesz a
következő kapcsolata is. Vagy állandóan nős férfiakkal “hozza
össze” a sorsa.

Amíg
nem tanulják meg elengedni maguktól ezeket a hibás emléksémákat,
addig nagy valószínűséggel ugyanaz fog velük ismétlődni újra
és újra.

Le
kell vonni a konzekvenciát és tovább lépni.

Meg
kell tanulnunk elhárítani magunktól a hibás beidegződéseket.

Ami
nagyon fontos: a tanultakat át kell ültetni a gyakorlatba, különben
frászt sem ér az egész elméleti tudásunk!

Mi erről a véleményetek?

/folyt.köv../

11

 

Már
lefekvéshez készültem, amikor csengett a telefonom.

– Halló,
tessék?

– Kata,
bocs a késői zavarásért, de muszáj elmondanom valamit. Emlékszel
arra, amikor a tengerész Johnt vártam?

– Igen…

– Nos,
én azt a pasit ismerem a mostani életemben! Nem mertem akkor
elmondani, mert féltem hogy kinevetsz. Meg különben is, nem igazán
értem ezt az egészet, pedig tudom, hogy mit láttam, és éreztem,
mégis nem lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem?

Kényelmesen
elhelyezkedtem, úgy látszott, hosszas beszélgetésre számíthatok
ma este.

– Tudod,
már elég sok utazást levezettem és ezen a bizonytalanságon
mindannyian keresztülmegyünk.

Nem
gondolod, hogy inkább az események tanulságain kellene
elgondolkodnod? Ha most is ismered, lehet hogy egy másik esélyt
kaptok a sorstól! Talán. Tudod mi jutott az eszembe?

– Micsoda?

– Ez
az utazás lehet, hogy “Isten szappanoperája”!

Vivi
felnyerített a vonal másik végén.

– Van
benne valami. Ja, és még egyszer bocs a késői zavarásért! De
tudod, ha ezt holnap elmesélem a lányoknak, bepisilnek a
nevetéstől, az tuti!! Köszi még egyszer, Jó éjszakát!

– Neked
is.

Majd
ágyba bújva elmerengett a nap eseményein.

Valami
fontosat álmodott, de már nem emlékezett mi volt az. Pedig úgy
érezte fontos lenne. Még fogmosás, és öltözködés közben is
ez járt a fejében. Az irodában alig bírta kivárni, hogy
elmesélhesse a történteket.

A
lányok ebéd helyett a szájukat tátották.

– Elmész
te a fenébe, anyukám – mondta Anna.

– Biztos
beledumálta a csaj, hogy mire gondolj! – mondta a másik
kolleganője.

– Irtó
izgi lehetett, én is kipróbálnám. Mit gondosz, lehetne? –
kérdezte Renáta.

–
Majd megadom a számát, kérdezd meg tőle!

– Biztos,
hogy nem hipnotizált?

– Jaj,
ne legyél már ilyen kukacoskodó, inkább egyél.

– Én
betojnék a tangámba a félelemtől, az biztos…

Mond
csak, milyen érzés volt, amikor kinyiffantál? Mekkora volt a
“harci eszközöd”? – visongott a
nevetéstől Anna.

– Lányok,
lányok, vége a kajaidőnek. Majd délután, ha akarjátok, menjünk
el valahová, és jól kidumáljuk a témát.

Egyöntetű
igen volt a válasz.

Munkaidő
végén a lánycsapat elvonult a kedvenc kávézójuk teraszához. A
kávé után, a fagyit kanalazva Edina azt mondta:

– Szerintem
csak egy nagy humbug az egész! A kérdéseivel biztosan
befolyásolta, hogy mit kell látnod! Engem bizony nem verne át, az
biztos. Én anyukám a földön állok, mind a két igencsak jó
formájú lábbal!! Te meg szivem, egy “csököttagyú szőke”
vagy, aki minden maszlagot bevesz!!

A
lánycsapat jóízű nevetéssel jutalmazta a riposztot, míg Vivi
elvörösödött szégyenében.

– Nem
érzem magam csökött szőkének, próbáld ki, ha olyan nagy a
szád!! Talán akkor másképp beszélsz.

A
többiek nevetve helyeseltek.

– Oké
libuskák, – mondta Anna, hívd fel a csajt, és kérj számomra egy
időpontot.

– Na,
arról szó sem lehet, hogy egyedül menj el! Még a végén
letagadnád a történteket, csak hogy neked legyen igazad! Mi is
veled megyünk, ha lehet.

Miután
telefonon időpontot kértek, két nap múlva megjelentek nálam.

Anna
kissé izgult, sőt, nagyon. De ezt el nem árulta volna a világ
kincséért sem. Bevonultak a szobába, ahol Vivaldi négy évszakja
szólt a cédén. Kellemes szantálillat terjengett a szobában.

– Nos,
lányok, melyikőtök szeretne utazni?

A
lányok, kivéve Vivien bennfentes mosolyát, izgatottan, feszengve
ültek.

–
Én – mondta Anna, de szeretném leszögezni, hogy ebben az egész
izében nem hiszek. Tulajdonképpen mit fogsz csinálni ?

Kata
mosolygott.

– Semmi
különöset. Tudod, ha valaki nem hisz benne, az még nem kizáró
ok. Amit úgymond az égiek engednek látnod, azt fogod
megtapasztalni. Én a magam részéről nem foglak befolyásolni,
semmivel sem.

Van
valami különösebb oka annak hogy utazni szeretnél a kíváncsiságon
kívül?

– Hát
nem is tudom, a párkapcsolataimban nem vagyok valami sikeres, –
komolyodott el a lány.

–
Gondolom Vivien elmondta mire számíthatsz. Kezdhetjük?

–
Igen. Kíváncsian várom, de biztosra veszem, hogy nálam ez nem
fog sikerülni!

– Ez
rajtunk kívül áll. Arra kérlek benneteket, hogy azért ne
legyetek zajosak-fordult Kata a többiekhez.

Te
pedig légyszíves feküdj le kényelmesen az ágyra. Ne izgulj,
semmilyen félelmetes nem fog történni veled. Felkészültél?

– Oké,
kezdhetjük.

Kata
elmondta a bevezető utasításait, aminek néhány mozzanata
nevetésre ingerelte a többieket.

– …És
most szép lassan ereszkedj le a földre, a talpaddal lefelé…
szólj, ha leértél..

– ..igen..

– Milyen
napszak van?

– …Világos…
kora reggel van…

– Most
arra kérlek, nézz végig magadon… mondd el mit látsz, bármit
látsz is, mond el nyugodtan.

– …a
lábamat nem látom… eltekarja a ruhám…

– Milyen
a ruha?

– Hosszú..
istenem, ez egy kimonó… jaj nagyon nehéz és kényelmetlen…
csak tipegni tudok… különös ruhájú emberek bámulnak…

– Kik
ezek az emberek?

– …büdösek…koszosak…

– Nézz
körbe, milyen a táj körülötted?

– …víz…kikötőben
a vitorlás hajóval….

– Meg
tudod mondani melyik országban vagy?

– …nem
otthon… nem tudom…

– Van
veled valaki, hogy hívnak, meg tudod mondani?

– …nem
érzem jól magam itt… miért mutogatnak ránk… a szolgálóm, és
az uram testőre…. vissza akarok menni a hajóra…

– Van
családod, férjed, gyerekeid?

– ….nem…

– de
azt mondtad az uradat kísérted el

– ő
nem a férjem…. ő a …csang nagyúr…

– Van
valami fontos ebben az életedben amit látnod kell? Menj életed
legmeghatározóbb pillanatához, … most mi történik?

– …a
kertben vagyok, otthon… nézem a kavicsos ösvényt.. mellette a
kis tavat… olyan békés itt minden.. itt mindig nyugalom van..
nem bánt itt senki… keresem a megbékélést…

– Mit
csinálsz ott?

– ..várom….

– Mit
vársz?

– …a
halált…

– Miért,
beteg vagy esetleg öreg?

– …nem
egyik sem… uram parancsára teszem.. boldog vagyok hogy
megengedte….

– Mit
engedett meg?

– A
rituális halált… jó, hogy megengedte…

– Miért?

– …nem
akarom férjemül, akit a nagyúr kijelölt számomra…

– Ki
az?

– …egy
falusi paraszt…/arcán mély utálkozás látszik eközben/…
pedig jó ember, de nekem egy tanulatlan paraszt nem kell.. inkább
a halál… Csang úr megbüntet a gőgösségemért…

– félsz?

– ..nem…csak…várakozás..
/ itt valami érthetetlent mond/

– Akard
látni a halálodat?

– ..nem..

– Akkor
menj a halálod utáni másodpercre. Mit érzel, mit látsz, mi
történik?

– …látom
magam… lebegek saját magam fölött… nagyon könnyű vagyok..
bűntudatom van..

– Miért?

– …mert
az élet szent.. nem szabad eldobni..

– Akarod
látni a temetésedet?

– …furcsa….
érzem az emberek gondolatait.. van, aki sajnál.. de a legtöbb
ember lenéz, mert gőgös fennhéjázó voltam… ők nem
sajnálnak.. már nem akarok itt lenni…

– Most
menj a halálod utáni 40. napra,hol vagy? Mit érzel?

– …lebegek…lebegünk…sokan
vagyunk itt.. de nem érzem azt, hogy volna testem!

– Nos,
ez a köztes lét,most ott vagy. Nem messze tőled van egy
fényoszlop. Keresd meg, megvan?

– Igen,
mellette állok.

– Ez
a megtisztulás, a szeretet fénye. Állj bele, engedd, hogy
végigfolyjon rajtad. Milyennek érzed?

– …meleg,
csodásan meleg… olyan jó itt benne… elmondhatatlan boldogságot
érzek…

– Szólj,
ha már úgy érzed, hogy végeztél.

Pár
perc elteltével a lány jelezte, készen van. Arcán szelíd mosoly
játszott.

– Most
gyere ki, nem messze tőled van az igazság háza. Milyennek látod?

– Kis
tornyos kőház… piros tetővel. Barna ajtaja van, be akarok menni!

– Hát
persze, menj csak. Figyelj meg mindent, mert fontos lehet a számodra.
Bent találkozhatsz a segítőiddel, szellemi kísérőiddel.
Felteheted nekik azokat a kérdéseidet, amelyek fontosak a
számodra. Válaszolni fognak neked. Menj most be. Bent vagy?

– Ez
egy kis szoba, asztal, székek és van egy kandalló. Fölötte egy
kép.

– Menj
oda, nézd meg a képet. Mi van rajta?

– Egy
tájkép!!! Istenem, ez nem lehet igaz! Nem akarom elmondani mi van
rajta!!!

Nem
vagyok egyedül a szobában, valakiket érzek itt! Szavakat hallok,
beszélnek hozzám. Azt mondják gőgös vagyok, a mostani életemben
éppúgy, mint az előzőben. A szeretetről beszélnek,
..szégyellem magam, azt mondják változnom kell, mert így egyedül
fogok maradni… most jó… jó érzésem van, szeretnek, ebben az
életemben lesz valaki, akivel boldog leszek.. ha jobban figyelek
mások érzéseire. Azt mondják menjek…

– Rendben
van, indulj el az ajtó felé, de előbb köszönd meg a
segítségüket, majd búcsúzz el tőlük.

Megvan?

– Igen.

–
Jobb oldalon van egy lépcsősor. Szeretnél tovább menni?

– Igen.

– Akkor
indulj el rajta lefelé. Minden lépcsőfok egy előző életedet
jelenti.

Szólj,
ha úgy érzed szeretnél megállni.

–
Van itt egy aranyszínű lépcső.

– Rendben
van. Állj meg, lépj le róla. Nézz végig magadon, mondd el mit
látsz.

– Női
láb, bokáig érő ruha.. nevetnek…

– Kik
nevetnek?

– Gyerekek.
Az enyémek. Kirándulni vagyunk, bogyókat szedünk a kosárba…
/itt valami érthetetlen szót mond/ a férjem otthon van. Csak mi
jöttünk el bogyót gyűjteni a gyerekekkel. Nekik játék, nekem
munka.

– Van
valami foglalkozásod?

–
Nincs.

– Mire
kellenek a bogyók?

– Teát
főzök belőle, teát a baba miatt..

– Miért?

– A
baba miatt, már megint gyermeket várok.. pedig a többit sem
akartam!!!

Bevallom,
ezen a kifakadáson eléggé meglepődtem. Sőt, úgy is mondhatnám,
leesett az állam.

– Nem
akartad őket?

– Nem!
De nem mondom meg miért!! Nem akarom!

– Rendben
van, nem muszáj, ha nem akarod.

– Vissza
kellene már fordulni, már eléggé fáj a derekam. Hol vannak a
gyerekek? Nem látom őket, túl messze jöttünk az erdőben….
hallod?..

– Mit
kellene hallanom?

– …farkasok…
(Nem értettem mit mond, de nagyon ideges lett.)

/folyt.köv..

10

Az
egyik fiatal högy “utazómat” megkértem, hogy írja le
saját szavaival mit élt át, mit tapasztalt utazása alatt.

A
most következő leírás az Ő saját szavai, tapasztalatai.
Egyetlen betűt sem változtattam rajta.

“Miért
akartam utazni?

Ez
jó kérdés! Csupán kíváncsiságból. Hiszen mindig is érdekeltek
az olyan dolgok, melyek természetfelettiek. Talán ezért is járok,
jártam jósnő/k-höz. Mikor barátnőmtől hallottam, hogy az
utazás létezik, /mi van, hova utazunk?/ a kérdésemre választ
kaptam, nem volt kétséges, ki kell próbálnom!!

Kissé
félve, felkészületlenül vágtam az utazásba. Talán magam sem
hittem hogy sikerülhet.

Izgalom,
kíváncsiság nem szűnt bennem. Az időt nem érzékeltem.
Leereszkedésemkor újra oda csöppentem, ahonnan elindultam. Mostani
életemet láttam, férjemmel, és játszó gyermekemmel, ott, ahol
lakom, abban a környezetben.

(Na,ez
nekem nem jött össze !)

Majd
az utaztatóm rám szólt: “ne kombinálj, engedd el magad, ne a
hogyanon-mikénten törd a fejed, csak hagyd, hogy történjenek a
dolgok. Hát jó, próbáljuk meg ismét – mondtam.

Talán
jobban kellene koncentrálnom?

Vagy
a képzelőerőm hagyott cserben? Ismét jöttek a kérdések.
Tudatosan félre téve. Nyugi. Folytassuk.

A
következő nekifutás jobban ment, mint gondoltam. Nagy sebességgel
elhagytam a földet, (túl gyorsan is) a felhők fölé érve,
majd egy érdekes érzés kerített hatalmába (furán hangzik), de a
semmibe voltam, mintha testemet elhagytam volna, repültem.

A
mozgás egyszerű volt, könnyűnek éreztem magam. Jobbra tekintve
fénylő, egyben vakító kapu, mégis vonz! Oda megyek, (megyek? rá
gondolok, és már ott is vagyok). Jól esik ott állni alatta. Érzem
ahogy a testemet átjárja a kellemes meleg. Jó itt lenni! Végeztem,
mehetek tovább. Majd megpillantom az igazság házát. Három
lépcsőfok vezet felfelé, két görög stílusú oszloppal,
sátortetős. Ablaka nincs, középen egy ajtó. Kicsi, kívülről
nézve nagyon régi, mégis olyan tiszta!

Belépek.
Előttem hatalmas hosszú faasztal,talán kilenc székkel. A székek
nehezek, faragottak.

Az
ajtó előtt lévő székre ülök, a főhelyre, jobbra-balra
négy-négy szék. Az asztal végében, velem szemben egy kandalló,
ami meg van gyújtva, érzem a melegét. A házban a kandalló fénye
világít. Majd kérésemre hívom a segítőimet, a székek
megmozdulnak. Nyolcan vannak. Leülnek. Valamilyen alakzattal
rendelkeznek, mintha vízből lennének. Hol látom őket, hol nem,
de ott vannak!

Majd
utaztatóm javaslatára megkérdezem, hogy hívják őket, és
kérdést intézek feléjük. A bal kezem felőli “hölgy”
nevetve válaszol: Lujza! A teremben mindenki mosolyog, én is. Fura
név, tulajdonképpen nincs is jelentősége,hogy mi a neve!

Majd
felteszem a kérdésemet: Lesz még kisbabám???

Érdekes,
nézem az arcokat, senki sem válaszol. Előre tekintek, a kandalló
felett egy fateknőben egy pici baba fekszik, teljesen meztelenül.
Kisfiú. Nagyon furi, kopasz, nagyon jó húsban van. Nem újszülött,
talán pár hónapos lehet.

Következő
kérdésem édesapámról teszem fel.

Körbenézve,
mindenki nagyon szomorú, és egy nagy kereszt jelenik meg. Szörnyű
érzés, érzem hogy sírok.

Megjegyzem,
kronológiai szempontból nem így történt, hiszen az igazság háza
előtt egy előző életemet ismerhettem meg!

Apáca
voltam, a lábam nem látszott a hosszú ruházatom miatt. Öreg
vagyok, 60-70 év körüli. Kolostor előtt állok, egy gyönyörűen
gondozott kertben. Bal kezem felől rózsabokor. Tűzpiros rózsákkal.
Odamegyek, megszagolom, illatát nem érzem, de valami azt sugallja,
nagyon kötődöm hozzá! Majd tovább haladok, bemegyek a templomba,
kinyitom a Bibliát. Nem látom jól, milyen nyelven íródott. Majd
megjelenik előttem két betű: Le….-francia?! Rajtam kívül
senki sincs, nincs gyermekem, nincs családom, mégsem vagyok
szomorú!

Majd
visszatekintek a halálomra, csendesen elaludtam. Csak a pap
imádkozik értem. Amikor kijövök az igazság házából, három
lépcsőfok közül a legalsóra állok. Lássuk: Lenézek a lábamra,
egy férfiláb!! Juhászruhában vagyok, valahol vidéken. Göndör a
hajam, barna. Régi, de rendezett udvar, kutya fekszik a küszöbnél.
A feleségem főz. Megszólítom, köszönök neki, visszatekint és
rám mosolyog. Kendőt visel, molett, de a mosolya nagyon szép!!!
Most visszaemlékszem: az esküvőnk jelenik
meg, ő az, csak fiatalabb, és a mosolya ugyanolyan szép!! Majd a
halálomat látom, fekete fakoporsó, “élt 73 évet”
felirattal. A feleségem zokog. Az egész falu részt vett,
szépen felöltözött mindenki! Kísérnek utolsó utamra.

Majd
ismét az igazság házában vagyok.

Körültekintve
minden ugyan olyan. Nem, mégsem, mert rengeteg égő gyertya van
körös-körül,a kandalló felett,Jézus képe van. Majd segítőim
ismét megjelennek, de nem tudok értelmes kérdést
feltenni!!Segíts!

Az
egyik (jobbról a harmadik segítőm) a homlokára támasztja,és
csóválja a fejét. Kellemetlenül érzem magam, amiért nem jut
semmi értelmes kérdés az eszembe! Végül a következő kérdést
intézem hozzájuk: – meglévő gyermekem betegségéről.

Megjelenik
előttem a lányom arcképe. Leírni sem tudom milyen szép! Kb.
18-20 éves, hosszú selymes haj, frufruja nincs, haja gyönyörű
sötétvörös! Az arca tökéletes.

Kissé
ovális szemöldöke, szempillája fekete. Mintha enyhén ki lenne
festve. Arca színe hófehér, oly természetes szépség! Soha nem
láttam még ilyen szép lányt! Olyan, mint egy festmény!!

A
következő kérdésem a munkahelyemre vonatkozik.

Majd
egy családi ház előtt állok: ez az a ház, amit már lerajzoltam
egyszer. A ház előtt szép kerítés, gondozott kert, a ház
mellett gyerekek libikókán és hintán játszanak. Három gyerek.
Két lány és egy kisfiú.

Majd
a házban vagyok, a nappaliban van egy kép, de már mintha húznának
kifelé. A következő pillanatban kint vagyok a ház előtt.
Érdekes! Úgy hiszem, ez az a telek, amit kinéztem magamnak. Hát
mégis csak sikerül ??

Majd
újra az igazság házában vagyok. Körülöttem a segítőim.
Megköszönöm a segítségüket, és kérem őket, hogy a
jövőben is segítsenek nekem. Ők mosolyognak, és a két szélső
segítő megsimogatja a kézfejem. Jóérzés, érzem, hogy
számíthatok rájuk. Majd a székek megmozdulnak,és ők eltűnnek.
Én távozom a házból, az ajtót bezárom magam után, egy
kulccsal.

Majd
visszaérkezem a mostani világomba, szememet kinyitom. Rengeteg
kérdésem van. Mégis alig várom, hogy hazaérjek, mert egyedül
akarok lenni a gondolataimmal. Ez tényleg megtörtént, álmodtam,
vagy fantáziáltam ????

Nem
tudom, de alig várom a következő alkalmat, hogy ismét utazhassak!
Legszívesebben még ma visszamennék!!

Köszönöm
Neked utaztatóm!!! 

/folyt.köv…

 

9

A
karma olyan ősi fogalom, amely megtalálható akár az ősi
Egyiptomban,a zsidó kabbala tanításaiban,a görög a hindu,vagy
még sorolhatnám mennyi nemzet írásos emlékeiben éppúgy, mint a
keresztény Ószövetségben. Ki ne emlékezne arra, amikor a
tanítványok megkérdezik Jézust:…Mester,ki vétkezett,ez,vagy a
szülei hogy vakon született? /János 9.2 /

Platon
azt mondta a tanítványainak “Tudd, hogy ha jobb leszel,a jobb
lelkek közé jutsz, ha rosszabb, a rossz lelkek közé.. minden élet
és halál után azt fogod tenni és elszenvedni,amit a hozzád
hasonlók szenvednek el a hozzájuk hasonlók kezétől. /törvények
x könyvében /

A
kereszténységben elfogadott volt a reinkarnáció eszméje
mindaddig, míg Justitianus császár felesége meg nem ijedt
attól,hogy gonoszságai,kegyetlenkedései miatt következő életében
fizetnie kell. Az apokrif történet szerint rávette férjét, hogy
támogassa Origenész kiközösítését az egyházból, mely véget
vetett annak az egyházi nézetnek, amely feltételezte a
reinkarnáció létét.

Origenész
“…a léleknek nincsen kezdete és nincs vége…minden lélek
az előző életében elért diadaloktól megerősödve és az ott
elszenvedett kudarcoktól meggyengülve érkezik ebbe a világba. A
világban elfoglalt helyét tisztesség, avagy tisztességtelenség
dolgában korábbi erényei és bűnei határozzák meg. Az ebben a
világban elvégzett munkája határozza meg a világban elfoglalt
helyét, amely csak amaz után következik.”

A
keresztény egyház válasza a következő volt: ..Ha bárki azt
merészeli állítani, hogy a lélek a megszületés előtt is
létezett, és vállalja ennek minden szörnyűséges következményét,
az közösíttessék ki az egyházból! ” Nos úgy látszik a
hatalom kortól függetlenül szerette megszabni miben higgyünk, és
miben nem.

Vég
nélkül sorolhatnám azoknak az ismert embereknek a neveit, akik
hittek, hisznek a lélek inkarnálódásában, de nem ez a fontos.

De
ha úgy gondolod, álljon itt néhányuk neve, az érdekesség
kedvéért, de természetesen a teljesség igénye nélkül:
Hipokratész, Voltaer, Napoleon, Freud, Thornwald Dethlefsen, Wictor
Charon, Szepes Mária, Hamvas Béla, Bistey Zsuzsa stb. stb.

325-ben
a kisázsiai Niceában fogalmazták meg először a Krédó-t, a
hiszek egyet. A tanácsadó testületben lévő püspökök erős
csoportja képviselte azt a nézetet, hogy vegyék fel az újra
testet öltés tanát, mint az üdvözüléshez vezető utat a
Krédóba és a biblia megfelelő helyeire.

A
császár azonban politikai, gazdasági és a fentebb említett
személyes okokból befolyásolta, illetve megzsarolta a befolyása
alatt álló püspököket, hogy ne kerülhessen be a szentírásba.

A
megfélemlített megzsarolt püspökök így ezek ellen szavaztak.

A
Konstantinápolyi Justitianus császár, hogy világi hatalmát
biztosítsa és megerősítse, ediktumot adott ki azok ellen, akik az
előző életbeli / a lélek testet öltése előtti tanításokat
terjesztették.

Az
543-ban összehívott püspöki szinódus el is fogadta ezt az
ediktumot.

Az
553-as konstantinápolyi zsinat újra elfogadta, és kiátkozta a
lélek preegzisztenciájáról szóló tanokat.

Az
akkori pápa, Virgilius nem volt hajlandó részt venni a zsinaton,
ezért Justitianus császár házi őrizetben tartotta a szavazás
alatt!

A
korrektorok azt az utasítást kapták, hogy a Biblia szövegét
hamisítsák meg a kiátkozás szellemében!!!

Na,
ez aztán a történelmi hitelesség, nem igaz?

Engedd
meg nekem,hogy még egy szerintem érdekes történetet elmondjak.

India
délkeleti államában Tamilnádi-ban található egy különös
pálmalevél-könyvtár.

A
pálmaleveleken 5000 évvel ezelőtt megírt emberi sorsok
találhatók. Indiában nem csak ez az egy ilyen könyvtár van
(eltérőek az erről szóló adatok).

Mindegyik
könyvtárban 80000 emberi sors azonos másolata található meg!
Ezeket a titokzatos másolatokat szent riszi papok írták meg, és
annak a 80000 embernek a sorsát tartalmazza, akik előbb vagy utóbb
ellátogatnak a könyvtárba.

Az
első levélen az ember múltja, munkájának jellege, és az előző
földi életének információja van.

A
pálmalevél másik oldalán a jelen, és a jövő olvasható,
egészen a halála napjáig.

A
látogató üdvözlése után egy szerényen berendezett helyiségbe
vezetik, ahol megkezdődik a ceremónia.

Utána
ki kell tölteni angolul egy adatlapot, amin a név, cím, születési
dátum és az ország neve szerepel, ahonnan a látogató érkezett.

A
könyvtárnak nincs számítógépe, sem semmilyen technikai eszköze.
Titok övezi, hogy hogyan találják meg a 80000 ember adatai közül
a megfelelő látogató adatait tartalmazó pálmalevelet.

A
második ismert könyvtár a Dél-Indiai Mysore szövetségi állam
fővárosában, Madrastól 280 km-re lévő Bangalore-ban van.
/Charmarajpet, Main Road 33/

A
jelenlegi pálmalevél olvasó Sry Jyotishacaraya Ramakrishna
Shastriaki tudós-filozófus. Az olvasás családi
hagyomány, amely apáról-fiúra száll.

A
látogatótól csupán a születési adatait kérdezi meg, majd az
archivumból 20 perc múlva két pálmalevelet hoz ki.

Az
elsőn az érdeklődő múltja, a másodikon a jövője, s halálának
ideje szerepel.

A
vékony pálmalevelek 6 cm szélesek, 48 cm hosszúságúak. Az
élettartamuk kb. 800 év, ami után elöregednek. Ezért aztán
bizonyos időközönként átmásolják újabb levelekre.

Az
emberi sorsok ősi tamil nyelven, versformában vannak leírva. Az
első levél, amely az egyén múltját tartalmazza,szerepel az
illető neve, foglalkozása, illetve korábbi inkarnációi.

Adatok
találhatóak a családi állapotáról, szüleiről, ha van
gyermekeiről, s a látogatása idején még élő rokonairól!

Az
életrajzok annyira valósághűek, mintha személyes ismerős írta
volna.

Bizonyos
fogalmak, szavak, képszerű magyarázatokkal vannak körülírva.

Az
első levél után, kérheti a látogató, hogy a jövőjét megíró
második levelet is olvassák fel neki.

A
jövő eseményei 2-5 éves idő-intervallumban vannak megadva.

A
harmadik ismert könyvtár egy kolostorban található. Az ottani
szerzetesek „szent iratok”-nak nevezik.

A
Bangalorei könyvtárban 3665 kötetet őriznek.

Hogy
a kíváncsiságon kívül miért van erre szükség?

Ha
megismerjük az életünkben adódó konfliktusokat-megoldandó
élethelyzeteket, talán az elénktárult lehetőségek közűl
tudatosabban a lehető legjobbat tudjuk választani!

Talán
kevesebbet hibáznánk életünk nagy döntései előtt!!

Gondolom,
Te is szívesen elmennél oda, akárcsak én!!

Talán
a mi saját pálmalavelünk is ott van.

TE
BELEOLVASNÁL?

/ debrecenben a napokban a Turmalin egyesület szervezésében előadás lesz a pálmalevelek témájában!!/

 folyt. köv….

A
karma olyan ősi fogalom, amely megtalálható akár az ősi
Egyiptomban,a zsidó kabbala tanításaiban,a görög a hindu,vagy
még sorolhatnám mennyi nemzet írásos emlékeiben éppúgy, mint a
keresztény Ószövetségben. Ki ne emlékezne arra, amikor a
tanítványok megkérdezik Jézust:…Mester,ki vétkezett,ez,vagy a
szülei hogy vakon született? /János 9.2 /

Platon
azt mondta a tanítványainak “Tudd, hogy ha jobb leszel,a jobb
lelkek közé jutsz, ha rosszabb, a rossz lelkek közé.. minden élet
és halál után azt fogod tenni és elszenvedni,amit a hozzád
hasonlók szenvednek el a hozzájuk hasonlók kezétől. /törvények
x könyvében /

A
kereszténységben elfogadott volt a reinkarnáció eszméje
mindaddig, míg Justitianus császár felesége meg nem ijedt
attól,hogy gonoszságai,kegyetlenkedései miatt következő életében
fizetnie kell. Az apokrif történet szerint rávette férjét, hogy
támogassa Origenész kiközösítését az egyházból, mely véget
vetett annak az egyházi nézetnek, amely feltételezte a
reinkarnáció létét.

Origenész
“…a léleknek nincsen kezdete és nincs vége…minden lélek
az előző életében elért diadaloktól megerősödve és az ott
elszenvedett kudarcoktól meggyengülve érkezik ebbe a világba. A
világban elfoglalt helyét tisztesség, avagy tisztességtelenség
dolgában korábbi erényei és bűnei határozzák meg. Az ebben a
világban elvégzett munkája határozza meg a világban elfoglalt
helyét, amely csak amaz után következik.”

A
keresztény egyház válasza a következő volt: ..Ha bárki azt
merészeli állítani, hogy a lélek a megszületés előtt is
létezett, és vállalja ennek minden szörnyűséges következményét,
az közösíttessék ki az egyházból! ” Nos úgy látszik a
hatalom kortól függetlenül szerette megszabni miben higgyünk, és
miben nem.

Vég
nélkül sorolhatnám azoknak az ismert embereknek a neveit, akik
hittek, hisznek a lélek inkarnálódásában, de nem ez a fontos.

De
ha úgy gondolod, álljon itt néhányuk neve, az érdekesség
kedvéért, de természetesen a teljesség igénye nélkül:
Hipokratész, Voltaer, Napoleon, Freud, Thornwald Dethlefsen, Wictor
Charon, Szepes Mária, Hamvas Béla, Bistey Zsuzsa stb. stb.

325-ben
a kisázsiai Niceában fogalmazták meg először a Krédó-t, a
hiszek egyet. A tanácsadó testületben lévő püspökök erős
csoportja képviselte azt a nézetet, hogy vegyék fel az újra
testet öltés tanát, mint az üdvözüléshez vezető utat a
Krédóba és a biblia megfelelő helyeire.

A
császár azonban politikai, gazdasági és a fentebb említett
személyes okokból befolyásolta, illetve megzsarolta a befolyása
alatt álló püspököket, hogy ne kerülhessen be a szentírásba.

A
megfélemlített megzsarolt püspökök így ezek ellen szavaztak.

A
Konstantinápolyi Justitianus császár, hogy világi hatalmát
biztosítsa és megerősítse, ediktumot adott ki azok ellen, akik az
előző életbeli / a lélek testet öltése előtti tanításokat
terjesztették.

Az
543-ban összehívott püspöki szinódus el is fogadta ezt az
ediktumot.

Az
553-as konstantinápolyi zsinat újra elfogadta, és kiátkozta a
lélek preegzisztenciájáról szóló tanokat.

Az
akkori pápa, Virgilius nem volt hajlandó részt venni a zsinaton,
ezért Justitianus császár házi őrizetben tartotta a szavazás
alatt!

A
korrektorok azt az utasítást kapták, hogy a Biblia szövegét
hamisítsák meg a kiátkozás szellemében!!!

Na,
ez aztán a történelmi hitelesség, nem igaz?

Engedd
meg nekem,hogy még egy szerintem érdekes történetet elmondjak.

India
délkeleti államában Tamilnádi-ban található egy különös
pálmalevél-könyvtár.

A
pálmaleveleken 5000 évvel ezelőtt megírt emberi sorsok
találhatók. Indiában nem csak ez az egy ilyen könyvtár van
(eltérőek az erről szóló adatok).

Mindegyik
könyvtárban 80000 emberi sors azonos másolata található meg!
Ezeket a titokzatos másolatokat szent riszi papok írták meg, és
annak a 80000 embernek a sorsát tartalmazza, akik előbb vagy utóbb
ellátogatnak a könyvtárba.

Az
első levélen az ember múltja, munkájának jellege, és az előző
földi életének információja van.

A
pálmalevél másik oldalán a jelen, és a jövő olvasható,
egészen a halála napjáig.

A
látogató üdvözlése után egy szerényen berendezett helyiségbe
vezetik, ahol megkezdődik a ceremónia.

Utána
ki kell tölteni angolul egy adatlapot, amin a név, cím, születési
dátum és az ország neve szerepel, ahonnan a látogató érkezett.

A
könyvtárnak nincs számítógépe, sem semmilyen technikai eszköze.
Titok övezi, hogy hogyan találják meg a 80000 ember adatai közül
a megfelelő látogató adatait tartalmazó pálmalevelet.

A
második ismert könyvtár a Dél-Indiai Mysore szövetségi állam
fővárosában, Madrastól 280 km-re lévő Bangalore-ban van.
/Charmarajpet, Main Road 33/

A
jelenlegi pálmalevél olvasó Sry Jyotishacaraya Ramakrishna
Shastriaki tudós-filozófus. Az olvasás családi
hagyomány, amely apáról-fiúra száll.

A
látogatótól csupán a születési adatait kérdezi meg, majd az
archivumból 20 perc múlva két pálmalevelet hoz ki.

Az
elsőn az érdeklődő múltja, a másodikon a jövője, s halálának
ideje szerepel.

A
vékony pálmalevelek 6 cm szélesek, 48 cm hosszúságúak. Az
élettartamuk kb. 800 év, ami után elöregednek. Ezért aztán
bizonyos időközönként átmásolják újabb levelekre.

Az
emberi sorsok ősi tamil nyelven, versformában vannak leírva. Az
első levél, amely az egyén múltját tartalmazza,szerepel az
illető neve, foglalkozása, illetve korábbi inkarnációi.

Adatok
találhatóak a családi állapotáról, szüleiről, ha van
gyermekeiről, s a látogatása idején még élő rokonairól!

Az
életrajzok annyira valósághűek, mintha személyes ismerős írta
volna.

Bizonyos
fogalmak, szavak, képszerű magyarázatokkal vannak körülírva.

Az
első levél után, kérheti a látogató, hogy a jövőjét megíró
második levelet is olvassák fel neki.

A
jövő eseményei 2-5 éves idő-intervallumban vannak megadva.

A
harmadik ismert könyvtár egy kolostorban található. Az ottani
szerzetesek „szent iratok”-nak nevezik.

A
Bangalorei könyvtárban 3665 kötetet őriznek.

Hogy
a kíváncsiságon kívül miért van erre szükség?

Ha
megismerjük az életünkben adódó konfliktusokat-megoldandó
élethelyzeteket, talán az elénktárult lehetőségek közűl
tudatosabban a lehető legjobbat tudjuk választani!

Talán
kevesebbet hibáznánk életünk nagy döntései előtt!!

Gondolom,
Te is szívesen elmennél oda, akárcsak én!!

Talán
a mi saját pálmalavelünk is ott van.

TE
BELEOLVASNÁL?

8

Nem
csak baráti, és ismeretségi körömben, de szinte világméretűnek
mondhatjuk az elanyagiasodás mértékét. Hajt bennünket valami,
hogy még többet, még nagyobbat birtokoljunk, mint a másik ember.
De boldogabbak leszünk, ha már megvan? Nos, talán ideig-óráig.
De emlékszel mit éreztél pl. gyermeked születésekor?

Össze
tudod hasonlítani a két érzés közötti különbséget?

Iszonyú
nagyra tehető azoknak az embereknek a száma, akik különböző
lelki betegségben szenvednek.

Most
mondhatnád, ki a fenét érdekel? Sajnos néha még akkor sem
érdekel bennünket, amikor közvetlen családtagunk van bajban. Nem
figyelünk egymásra, másokra pedig még kevésbé.

Sőt,
néha még egyfajta “káröröm” van bennünk, ha a másik
embernek nem sikerül valami. Ha nekem nem, neki se legyen
jobb elve alapján. Ettől nekünk jobb ??

Nem.

Nem
lehet elégszer hangsúlyozni, figyeljünk, törődjünk többet
egymással.

Beszélgessünk.

Miről?

Semmiségekről
is lehet.

A
hallgatás, a csend, a közös kommunikáció hiánya megöli a
legellenállóbbnak tűnő párkapcsolatot is.

Emlékszel
még a kapcsolatotok első napjaira?

Amikor
még lested minden szavát?

Mikor
még a csend is sokatmondó volt?

Mikor
azt figyelted, hogyan okozhatnál neki örömet?

Mikor
egyszerűen csak jó volt vele üldögélni?


Most
meg csak ül a tévé előtt, sörrel a kezében. / lazít a kedves/

Vagy
egy női magazin fölött álmodozik a csodapasiról, miközben sanda
pillantásokat vet “élete értelmére”, s nem érti, mi a
fenét keres

ezzel
a számára már idegennek tűnő pasival.

Nos,
ismerős a helyzet?

De
teszel valamit, hogy jobb legyen?

Hogy
újra izgalmas legyen?

Ha
csak akkor jössz izgalomba, ha egy új életre, kapcsolatra vágysz,
hidd el,az is ellaposodik egy idő után, ha nem teszel érte!!

Ez
történik az utazások után is.

Sajnos
az emberek többsége csak ideig-óráig fogja fel,a tanulságot.
SENKI DE SENKI NEM OLDHATJA MEG HELYETTÜNK ÉLETÜNK ELHIBÁZOTT
TETTEIT, CSAK SAJÁT MAGUNK!!!!!!

Nem
elég, ha csak pillanatokra értjük meg,mit kell tennünk azért,
hogy jobb-harmónikusabb életet élhessünk!!

Fel
kell végre nőnünk, észre kell vennünk, ha csak álmodozunk,
attól ugyan egy kicsit jobb lesz ugyan a közérzetünk, de a
problémáink attól még nem változnak meg!

/folyt.köv. holnap/

 

7

A
legtöbb választásunkat tudatalattink vezérli. Ezért van az, hogy
olyan embereket és tapasztalatokat vonzunk az életünkbe, amik a
legfőbb javunkat és fejlődésünket szolgálják.

Ha
túl sok felelősséget vállalunk másokért, az megfosztja őket
azoktól a tapasztalatoktól, amikre szükségük volt.

Ezáltal
elvehetjük tőlük az önbecsülésüket.

Akik
elfelejtik saját választásuk hatalmát, csapdában érzik magukat,
pl. egy rossz kapcsolatban, igencsak fájdalmas dolgoknak kell
történnie, hogy merjenek döntést hozni!

Észre
kellene vennünk, hogy nem úgy kell cselekednünk, ahogyan mások
elvárják tőlünk, hanem úgy, hogy felismerjük minden tettünk,
vagy tétlenségünk következményekkel jár!

Ha
elveszítjük a döntés szabadságát, az nem önfeláldozás, nem
mártíromság, hanem önmagunk ellen elkövetett bűn!!

Ne
felejtsük el, hogy minden út, legyen az bármilyen hosszú is, egy
kis lépéssel kezdődik.

S
csak rajtad múlik, hogy kényelmes vagy szűk cipőben indulsz
útnak, s ha megérkeztél célodhoz,a szép kirándulásra vagy a
fájó sajgó lábadra emlékeztet az utazás.

A
döntés egyedül csak rajtad múlik.

Az
utazásaink alatt, nagy valószínűséggel agyunk az “emlékezési
szintjére”megy vissza. Akiknek megadatott, csak a saját múltja
emlékeivel találkozhat. Egyfajta “tartozás” emléke,
amely segít abban, hogy tudatosabban léphessünk tovább.

Amikor
testi alakban vagyunk, tartozásunkat dolgozzuk le, de ha valami
miatt ez nem sikerül, magunkkal “visszük” a következőbe!

Az
emlékezés szintjén várjuk meg, hogy az a lélek, akivel szemben
fennálló tartozásunk van, velünk egyszerre legyen az anyagi
testében.

DE!
Csak egyedül Te döntöd el, hogyan cselekszel, hogy adósságodat
leródd vele szemben.

Mindannyian
az ehhez szükséges, meghatározó jellemmel térünk vissza, de
senki nem kötelez bennünket, hogy “éljünk” is vele.

Hogy
mit értek meghatározó jellemen?

Ez
lehet a vágy, a mohóság, a hatalomvágy, esetleg az anyagiasság.
De bármi legyen is az, “meg kell fizetni az árát!”

Abban
az életben kell megtanulnunk legyőzni azt, mert ha nem tudjuk,
magunkkal visszük a következő életünkbe. És nagyon valószínű,
hogy megnő a teher. Tehát az emlékezés szintjén sokkal nehezebb
életet “választunk” magunknak.

Ha
viszont sikeresen “törlesztünk”, sokkal könnyebb életet
kapunk.

Most
azt mondhatod, ja, így könnyű lenne, ha előre tudnánk mit
kellene tennünk!

De
sajna, arra csak nagyon kevés ember képes, hogy emlékezzen az
elmúlt élete-életei adósságára.

Sőt,
még mi, akik már többször utaztunk, nekünk sem könnyebb, hiszen
az anyagi testben való létezéshez kissé nehézkes felfogást is
örökítettünk magunknak. Az emberléthez szükséges a felejtés
másképp nem is lehetséges.

S
a mai, túlzottan is racionális világunkban a szellemi kifejeződés
egyre nehezebb. Elnyomja fejlődésünket a napi harc, a megélhetési,
lakhatási, és egyéb napi problémáink sora!

Erre
csak azt mondhatom, ezt jól kiválasztottuk magunknak, nem ?!

Kissé
nehéz emelkedettnek lenni, ha a megélhetésünk is instabil !!

Ez
igaz, de mondhatnám azt is: innen szép a győzelem !!

Csodás
lenne, ha minden emberi lény meggyőződése volna az a
megingathatatlan tudat, hogy az élet-halál-tér és idő felett
létezünk.

Elődeink
nem véletlenül végeztek ma már sajátságosnak, sőt, talán mai
ésszel kissé bizarrnak tűnő szertartásokat, szeretteik
halálakor.

Példaként
említhetném akár a tibeti, akár az egyiptomi temetési rítusokat,
szokásokat is.

Tibetben
például külön kaszt végzi a “temetést”. Az európai
emberek számára igencsak taszítónak tűnne. Hallottál már róla?

Nos,
a teljesség igénye nélkül, elmesélem.

A
halottaikért 40 napon át imádkoznak, és egy szerzetes, láma,
felolvas neki a tibeti halottaskönyvből. Mivel tudják a lélek
halhatatlanságát, tudják, a test marad, míg a léleknek haza kell
térnie a szellemvilágba. Ezért a szerzetes láma, a könyvből
olvasottakból segíti a lélek hazatérését.

Nos,
ami ez után következik, az nekünk talán borzalmasnak,
barbarizmusnak tűnhet.

Pedig
ha jól belegondolunk, nem is olyan szörnyű!

A
testet a temetkezési kaszthoz tartozó emberek felviszik a hegyre,
ahol feldarabolják, hogy az állatok, madarak táplálékául
szolgálhasson, a lélek pedig szabadon távozhasson a szellemvilág
felé.


Borzalmasnak
találod??

Pedig
nem az! Mivel Tibet nagyon szegény ország, éghajlata pedig
igencsak hideg, a föld nagyon köves és fagyott. Nagyon kevés az
országban a termőtalaj, ezáltal nem fertőzik azt meg.

A
test így végzi. DE a lélek, ami sokkal fontosabb, nos a lélek
útját a szerzetesek imáikkal, útmutatásaikkal segítik,
részletesen felsorolva a könyvből, hogy mikor mit kell tennie a
léleknek, hogy könnyebb legyen számára az átmenet a
szellemvilágba.

[Aki
bővebben szeretne tájékozódni, ajánlom figyelmébe Alexandra
David-Neil asszony munkáit, aki élete legnagyobb részét Tibet
spirituális megismerésének szentelte.]

A
természet törvénye s egyben következménye, hogy ahogyan bánunk
és viselkedünk másokkal, pontosan ugyanazt kapjuk vissza. Ha
feltétel nélkül el tudjuk fogadni és szeretni önmagunkat, akkor
ez másokkal szemben is sikerülhet.

Ezt
persze nagyon nehéz megvalósítani!! Hiszen az Egonk általában
ellenáll ennek, mert azt hiszi, félnünk kell a szeretettől,mert
kiszolgáltatottá válunk,és csalódás érhet bennünket. Már
csak azért is, mert azt hiszi,csakis a test létezik,csak az anyagi
test fontos. S mikor vége a testi életnek, megszűnünk létezni.
Nincs tisztában azzal, hogy szeretet nélkül, milyen hiábavaló a
testi létezés.


Életünk végén csakis az fog számítani:


– mennyit
tanultam, fejlődtem életem folyamán


– mennyi
szeretetet adtam


– mennyivel lett
jobb a világ, hogy én is benne éltem.

Te
hogyan tudnál válaszolni ezekre a kérdésekre?

Gárdonyi
Géza szerint: … a szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van, az élet sötétségiben, és a szeretetnek ajkai
vannak, mik mosolyognak velünk az örömben,lecsókolva a könnyeket
a fájdalomban.

“Ha
az akarat és a képzelet összeütközésbe kerül, mindig a
képzelet kerül ki győztesen. A
képzelet ugyanis érzelmeket generál,s tudatalattink mindig a
nagyobb örömmel járó állapotra törekszik..” / Emil Coué/

Arra
kérlek, legalább egy kicsit próbáld meg jobban szeretni önmagad,
s hidd el, mosolygósabbak lesznek körülötted is az emberek!!!!

/ folyt.köv….

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!