Röviden
álljon itt az ő utazásának története:
Előző
életében 10 éves kisfiú. Neve: Kovács Kristóf.
Földjeik
vannak, rajta „kupolás” ház. Nem jár iskolába, nevelőnő
tanítja. Van egy kishúga, akit nagyon szeret. Édesanyja neve Éva,
és ő nagyon-nagyon szép, jellemezte az utazása során.
Napszámosaik
vannak, akik a földjeiken dolgoznak. Határozott hangon beszél a
gyönyörű és illatos tájról. Megjegyzi, egészen más illata van
a levegőnek, mint most.
Halála
nagyon fiatalon következik be, háborúban golyót kap. Fájdalmas,
mondja, nem olyan, mint a filmekben.
A
fényoszlopban megkönnyebbül, érzi-látja a fényoszlopon kívül
a férjét. Kézen fogja, s arra kéri: Ne láncolj magadhoz.. engedj
el. Neked is könnyebb lesz, nekem is!! Szeretlek és mindig is
szeretni foglak, de engedj el!!
Bogi
könnyei ezalatt folyamatosan potyognak, s bár már nagyon sok
megindító történettel találkoztam utaztatásaim során,én sem
bírtam ki könnyek nélkül.
Sír,
közben mosolyog.
Amikor
rá kérdezek mi történik, könnyekkel, de mosollyal az arcán
feleli: veszekedik velem!!
Elmondja,
hogy mi történik, miket mond neki, de ha megengeded kedves olvasóm,
ezt inkább intimitásuk miatt nem mondom el.
Nehezen
vesz búcsút a férjétől, nagyon megható a búcsújuk.
Az
igazság házában két férfi segítője várja.
Laci,
a férj őket is megkéri, vigyázzanak Bogira.
A
segítők megígérik, hogy mindig a segítségére lesznek, ahogyan
eddig is.
Csak
most már tudatosan is kérheti a segítségüket, támogatásukat.
Amikor
befejeztük az utazást,azt mondta:
…mit
csináltál velem? .. hogyan lehetséges, hogy éreztem a keze
melegét, az ölelése erejét, az illatát!!!
A
megkönnyebbülés könnyei után, úgy jellemezte a közérzetét,
olyan mintha egy hatalmas súlytól szabadultam volna meg, ami a
mellkasomat nyomta eddig.
Sírt
és nevetett egyszerre, s olyan boldog szinte eufórikus jókedve
lett. Bár talán nem ez a legjobb szó rá.
Öröm
volt látni a boldogságát, amiért ha csak kis időre is, de újra
együtt „lehetett” imádott párjával.
Könnyebb
volt a hiányát feldolgoznia.
Később,
amikor pár hét múlva találkoztunk bevásárlás után, elmondta,
hogy sokkal jobban érzi magát.
–
Mióta nálad voltam,azóta sokkal békésebbek a napjaim-éjszakáim.
Már nem fáj olyan elviselhetetlenül. Sokkal jobb az élet. Már
tudok mosolyogva emlékezni!!
Kedves
olvasóm, hát ezért éri meg.
Te
utaznál velem?
